Fotó: Fecher Ágnes

Hajógyár

A reggel olyan volt, mint egy százoldalas párbeszéd az Ulyssesből: dagályos és követhetetlen. Nem éppen az írói aszkézis megtestesítője, mint ahogy az sem vall túlzott önmérsékletre, amikor az ember mindenáron meg akarja lovagolni a tengert, és ennek érdekében hajókat épít.
A hajógyárnál nem volt lehangolóbb hely, és ezen az Ulyssesre emlékeztető reggel csak tovább rontott. De ő mindenképpen oda akart menni, mert – ahogy a gőzölgő kávé fölött bevallotta – valami nagyon fontosat akart mutatni.  Csak azért egyeztem bele, mert álmosan az ember mindig engedékenyebb.
- Nézd – mutatatta boldogan a ködöt és a hajókat a kerítés mögül – hát nem gyönyörű?! És ez még csak a kezdett. Azt képzeld, milyen szépséges lesz itt minden, amikor már ócskavassá lezüllesztve úszkálnak az öbölben!
Vannak dolgok, amelyeket kora reggel nem lehet művelni. Ilyen a züllés és a képzelgés. Na  meg százoldalas dialógusok olvasgatása.
má

                           ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnapos horgászok beszélgetése a részegség előtt.

- Kapása van.
- És?
- Gondoltam szólok.
- Gondolta?
- Nem akasztja meg?
- Mint maga engem?
- Tyhö.
- Belegondolni is rossz, hogy szerencsétlen hal úgy járjon, mint én, miután volt szíves megakasztani a bevágás előtti pillanatban.
- Észre sem vette, hogy kapása van.
- De igen.
- Ember, hát a telefonját macerálta.
- A feleségem küldte?
- Tessék?
- A szomszédok szerint felbérelt valakit, hogy öljön meg.
- Csak figyeltem.
- Szóval ő küldte. Mennyit fizet magának? Tudja mit, megtriplázom. Csak végezzünk gyorsan. Öljön meg és mindenki hagyja békén a másikát.
- Uram én csak jeleztem, hogy önnek kapása van.
- Ez a magyarázkodás az asszony stílusa. Maga a szeretője?
- Ön elmebeteg. Csak segíteni szerettem volna.
- Az én kapásom. Az enyém. Az én életem, az én horgom, az én csalim. Úgyhogy, ha mégsem a feleségem bérelte fel, hogy végezzen velem, akkor legyen szíves és fáradjon vissza a saját botjához. Úgy látom kapása van.
- Barom.
- Szerintem egy márna.
vi

                            ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ide járt ki régen az egész környék horgászni. Minden hajnalban odamentek, lejattoltak egymással, vaskos viccek csattantak a hűvös derengésben. Annak idején nem volt se korlát, se palánk, és mérsékelten hiteles szóbeszédek szerint forrt a víz halaktól, a teljes rokonságnak meg egész héten péntek volt, legalábbis ami a menüt illeti. Még a bútoraink is halszagot párologtak.
Aztán szinte egy szempillantás alatt, biztonsági okokra hivatkozva felépült ide egy kerítés. Nem értettük igazán. Túl sok értelme nem volt, mert mire ezt megvalósították, a környező építkezések szennye, és az áruforgalom miatt a halak eltűntek, a horgászok ritkultak, többnyire már csak műanyag csomagolásokat emeltünk ki a mocskos, repedezett betonmólóra. Egy idő után úgy is elmentünk volna. Azonban a kerítés valahogy nem hagyja, hogy végleg továbbálljunk, így aztán néhányan minden reggel nekitámasztjuk botjainkat, horgainkat csali nélkül bedobjuk vízbe és csak úgy álldigálunk. Néha vaskos viccek csattannak a derengésben.
hk