photo by morpho

Okos emberek azt mondják, hogy valójában már akkor eldöntöttünk egy cselekvést, mielőtt az tudatosul bennünk. Úgy érzed, még a mozdulat előtt vagy, gondolkozol rajta, körbejárod a lehetőségeket, mérlegre teszel ezt azt, hümmögve vizsgálod, de valójában már eldöntetett. És nem lehet becsapni azt, aki kesztyűbábként mozgat téged belülről, mert a csel cselének a cselét is ismeri. Ha valaki kívülről, a döntés valódi pillanatában észlelné a másik szándékát, a köztes időben még korrigálhatna a dolgokon. Vezethetné Staufenberg kezét, hogy az aktatáskát egy kicsivel jobb helyre tegye, a mérnök még egyszer ránézne arra a tömítőgyűrűre mielőtt fellőnék a Challengert, megakadályozhatná, hogy a srác mégis visszaüljön a padra, szóval kevesebb szarság történhetne.
hk

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Franciakert 

A kertben nem volt semmi különleges. Éppen ezért órákon keresztül várta, hogy valamitől az legyen. Például, hogy az idegesítően szabályosra nyírt bokorból előugrik egy lovag talpig páncélban és vérben, miközben egyik kezében egy levágott sárkányfejet szorongat. Vagy esetleg az is bekövetkezhetett volna, hogy az első emeletről piros-sárga ruhás bohócok ugrálnak ki harsány nevetések közben. Majd, amint földet értek lila szappanbuborékokká változnak és egymás után pukkannak ki.
De természetesen egyik sem történt meg, hanem helyette mintha még feszesebben álltak volna a bukszusok, az udvar szimmetrikusan lerakott kövei mocorogtak, hogy a tökéletes párhuzamos még tökéletesebb legyen.
Ekkor határozta el, hogy feladja a várakozást. Úgy döntött, felkel és összeborzolja azokat a rohadt bokrokat.
Ekkor állt meg az idő.
má