Fotó: A.Fehér Vera

Mint vadlovak a prérin úgy vágtatott. Mindig futásban volt, és prüszkölt mindenre, mint a szájába szorult zablára a kényeskedő paripa. Szüntelen arról beszélt, hogy a lelke csak félig ember. A másik fele állat. Így aztán alig szólt egy szót is, ha dühös lett kidobálta a ruháimat az ablakon és szinte mindenen fel tudott mérgelődni. Egy ilyen heves jelenet után ‒ úgy éjfél felé ‒ elviharzott otthonról egy szál flanelingben. Másnap azzal ébresztett, hogy van egy ló a konyhában, és ha lehet ezt ne tegyem tönkre, mint ahogy minden mással szoktam. Mikor csörgött a vekker, nem tudtam, vajon csak álmodtam-e az egészet, és még akkor sem gyanakodtam semmire, amikor láttam, hogy úgy alszik a padlón kiszorítva a kutyát a helyéről, mint kimerült oroszlán. És a ló valóban ott volt a konyhában.  
má

      ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elege lett a röghöz kötött földi létből, repülő ló akart lenni, no nem Pegazus, annyi önkritikája azért volt, de azért valahogy más perspektívából szeretett volna rátekinteni erre az egészre. Kezdetben szárnynövesztő tanfolyamokra járt, eredménytelenül. Később netről rendelhető roppant gyanús szereket szedett, minden hatás nélkül. Beleásta magát a levitáció tudományába, de nem szolgált számára ez semmi tanulsággal. Kifejlesztett egy saját módszert is, de egyszer meglátta magát a tükörben, és rájött, hogy ez kívülről csak szánalmas, görcsös ugrálásnak tűnik. Végül feladta, úgy döntött, véget vet mindennek, és egész mivoltát ürességgel töltötte fel.
hk

      ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Hát, lányom úgy tűnik, a herceg nem jön el érted. Ma nem.
- De legalább a lovát erre fútta a szél.
- Igen. A szél az tudja, hol vár rá a boldogság.
- És akkor mihez kezdjünk édesapám?
- Lányom! Én ma kivettem egy szabadnapot, mert úgy tudtam, hogy háztűznézés lesz nálunk. Borunk is van jó fajta, meg zsírjában sült libamáj kilószámra és erről ugyan anyádnak nem kell tudnia, de vettem hitelre kokaint is. Úgyhogy én azt mondom, hogy kihúzok fejenként két utcácskát aztán a többit bízzuk a véletlenre.
- Vagy a szélre.
- A szélre ugyan nem.
- Apám! Gondolja, hogy a herceg eljön egyszer értem?
- Minden bizonnyal lányom. De bort, zsírjában sült libamájat és kokaint azt nem fog kapni tőlem. Az szentség.
- Rendben apám. És én pedig nem fogom megcsókolni őt sohasem.
- Tisztára, mint anyád.
vi