Fotó: Szász Zita

Kell a pénz. Kell a szabadság. Kell a pénz a szabadságra. Hogy ne mondják meg, hogy mit gondolok róluk és én se mondjam meg, hogy róluk ezt gondolom. Szabadság van. Az utolsó utáni pillanatban jött ez a lehetőség. Fentről szóltak, hogy így tudnak kifizetni. Csak adjam be. Beadtam. Szabadság van. Ja meg nekrológok kézzel írva, merített papírra, nemzetiszín szalaggal átkötve. Jó állás amúgy. Egyszer mindenki meghal, még a királyok is. És akkor jövök én. A nekrológíró. Vannak ám formuláim és állami karakterek, gondosan tervezett kanyargós szépen írás... csak az igazság hiányzik. Azt nem bízták rám a jövőm miatt. És mert szabadság van.
vi

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

…Én írok önnek, nem mond ez…? Mit mond ez?  Nem, nem mond ez semmit, ráadásul elcsápolt szar az egész.
32 éves lettem én, meglepetés, faszt, ez nem meglepetés, hanem közhely! …a kankalin sötétben virágzik…, na jó, lehet, hogy ez itt nem kankalin, de ezt ő nem fogja tudni. Vagy mégis? Hagyjuk is. Van még itt ez a két kaktuszszerű izé, Hogy írják ezt? Kaktusz szerű? Vagy kaktusszerű? Tökmindegggy, leginkább sehogy!
Kedves naplóm! Engedd meg, hogy ezt a mondatot most ne folytassam, mert szar. Tényleg, ki a gyíknak írom én ezt most? Muhahaha! Mi van? Ez kurva jó! Aszongya első Péter ablakot nyitott…biztos szellőztetni akart a petya, mert megált benne a fűszag, mint itt… Muhahaha! faszomat írok, tekerek, nem írok,  gyártok mégegyet, ez már úgy is mindjárt leég...  muhahahahhhaaa! Gyíkemberek szanaszét, meg a nagy talp, meg a jeti. Mingyá kivágom az udvaron a fenyőfát azt elszívom azt is! Mekkorakirájvagyokmá!!!...
(morpho)