Fotó: Csősz Géza

A keresztelőnk vallásháború szélére sodorta a családot. Pedig apánknak békés természete volt. Főleg lelkiismereti kérdésekben.
Csupán az apácákat nem bírta. Ez volt a gyengéje. Hacsak egyet is meglátott, akár az utca túloldalán békésen vonulni, azonnal elkezdte a fogát csikorgatni, majd sziszegett, fújtatott, végül kibuktak belőle a szavak:
‒ Látjátok? ‒ mondta utálattal ‒ pont, mintha egy kevély-csornáló pohontyot vesztő nyögsanyarta subálna.
Mi meg bólogattunk, mert apánknál az ilyesféle véletlen találkozások lelki traumái megállíthatatlan nyelvi leleményben torkollottak.
Ebben az apáca ügyben szívvel-lélekkel vele voltunk.
Így aztán Kajetána nővér, anyánk nagynénje, nem volt éppen apánk kedvence. De ő anyánk terrorja alatt elég jól türtőztette magát és a nagy családi találkozókat sikerült különösebb botrány nélkül túlélni. Ugyan Kajetána nővér álságos tekintettel többször is megjegyezte, ha szüleink nem kérték katolikus templomba frigyük megáldását, az olyan... És itt jelentőségteljesen elhallgatott, és álságos szemforgató módon igazgatni kezdte reverendáját.
Apánk viszont tartotta magát, mint Zrínyi Ilona Munkács várát, mivel előtte anyánk három napon keresztül sírva könyörgött, hogy bármit is tenne vagy mondana a purhonya (apánk nyelvi találmánya), ő tűrni fogja a megpróbáltatásokat.
Így aztán apánkat kötötte az ígéret, illetve az a rettegés, amely akkor vesz erőt a férfiakon, ha síró nőt látnak. Nem maradt más választása, mint „véletlenül” ráönteni a forró kávét a bálványimádó Kajetána nővér kebelrendítő keménységűre mángorolt reverendájára. Kajetána nővér sikoltva felugrott, apám pedig sarkát készségesen összecsapva ‒ mint egy utolsó éves Ludovikás kadét ‒, felemelte a nővér szoknyáját, már csak azért, hogy megszabadítsa a szenvedőt kínjaitól.
Karola néni kitartóan fényképezett.
Kajetána nővér Szűz Máriát és egyéb apám előtt ismeretlen szenteket emlegetve, elájult.
Anyánk nem sírt, de apánk szerint indokolatlan módon, nem szólt hozzá három hétig. Így amikor Olivér megszületett kissé már paprikás volt a hangulat. Főleg akkor, amikor szóba került a keresztelő. Ugyanis Kajetána nővér, akit nem tört meg a kávés reverendaemelgetős eset, kitartóan amellett kardoskodott: a gyerek nem lehet eretnek.
má