Fotó: Syporca Whandal

Dédanyám 11 gyereket szült, négy maradt életben. Közülük a legidősebbet a családban Máriának hívták. Mária bácsi nevének történetéhez tudni kell, hogy hagyományunk szerint a gyerek megkapta az első szülöttnek járó István nevet, aztán az apja és nagyapja nevét, majd a védőszent neve következett. Úgy alakult, hogy Mária bácsi a második gyerek születésével egy időben, nagyjából két és fél évesen halálos betegséget kapott, így neveit szülei, párhuzamosan az utolsó kenet feladásával, az újonnan érkezettnek adták. A probléma azon a ponton jelentkezett, hogy Mária bácsi a halál torkából szabadulva életben, de név nélkül maradt. És miután a családi hagyomány szerint neven változtatni nem szabad, sőt becézni vagy előtagokkal gyalázni is tilos, kiválasztották neki azt, amit még nem foglaltak az élő rokonok, és ami nem utolsó sorban utal a szinte érthetetlen csodára. Nem meglepő hát, ha Mária bácsi kissé idegenül érezte magát a világban. Meggyőződésévé vált, hogy a megmenekülés és a különös névadás összege elég erős volt ahhoz, hogy kilökje őt a térből és időből. Hitét táplálta az a valószínűleg a kórságból visszamaradt tünet, hogy a fény bántotta, nappal visszavonulva élt. Éjszakánként viszont a hatalmas ház termeiben halkan neszezve bolyongott, családtagjai szobájába is besurrant, és ha a körülmények engedték, titokban fotót készített az alvó testekről.

hk