Fotó: Móricz-Sabján Simon

Kitiltották bokszról mert az ellenfele kurvaanyázott egyet, aztán megharapta.  Neki persze eldurrant az agya, és nyolc napon túl gyóguló sérüléseket okozott a fiúnak. Az edző azt mondta neki, hogy takarodjon, mert egy vadállat. A betört arcú ellenfél szülei feljelentést tettek, el is indult a lavina.
Gyönyörű kicsi baba ez a Robi! – sóhajtott az anyja, amikor meglátogattam. A gyerekkori fényképek közt kutakodott, és természetesen szóba került az apja is, miután az agyongyűrt házassági fotójuk jött a sorban. Nyugtatni nem próbáltam már egy jó ideje, ismertem a folyamatot, kép összegyűr cigi rágyújt, aztán csak meg kell kérdeznem, hogy mi van azzal a lóvéval, amivel már jó ideje tartozik nekünk.
A saját fiát nem gyűlöli, pedig ott van benne az apjának egy-egy mozdulata, vonása. Ahogy ő mondja, „Az a fene nagy vagányság tudod honnan van…!” A segélycsomagból kiválogatott pulcsikon felhajtja a gallért, letolja a nadrágját és az anyja egyetlen aranyláncát hordja. „Még a fogát is tisztára úgy szívogatja, ahogy grimaszol.”- egy kicsit el is neveti magát, aztán hirtelen komor lesz.
Robi tele van dühvel. Van is rá oka, puffog, amikor hazaér. Fater a sitten, eljárás, fenyegetés. Már megint mért vagyok ott. Titkon örül, de szégyelli. Mondtam neki, csak gyúrjon egyedül, abban vezesse le a feszkót, ne legyen balhé, mert akkor nincs meló. Azóta videókat is nézett a neten, ahol a férfiak az utcán gyúrnak. Oszlopokon meg jelzőtáblák rúdján gyakorol. Ha a piros lámpánál csinálja, néha még meg is tapsolják. Nemrég azzal dicsekedett, hogy pénzt is kapott. Már mosolyog is: „Hát vagányság, nem?”
Egyébként ügyes, kitartó fiú, valami még lehet belőle. Nagyon értékelné, ha valami banda befogadná. Szerintem jöhetne hozzánk. Onnantól meg kenyérre lehet majd kenni, bármit megcsinál.

Moha