Fotó: Varga Imre

Mi volt előbb? A törpe vagy az óriás? A kopasz vagy a Sámson? A koncert vagy a hetijegyed? Érdekes próbálkozás. Te legalább nem fogsz belefulladni a Dunába, én meg úgyis megtalállak, ha nem vagy fellépő. Mi volt előbb? A bicepszem vagy a félelmed? Ne hozzál be drogot, szendvicset, lecsót, meg alapanyagokat se hozzál be. Itt minden van. Gyere a hasznot hajtani, ne a fellegeket. Mi volt előbb a bruttó vagy a bunkó? Tök mindegy. Kell egy hét damdadam. Mi volt előbb a túlóra vagy a kávé? Minek vállaltam. Ja hogy a hitelem? Kell egy hét? Adjál zsét. Ez meg ki? Nincs is hangja. Ilyen testem lenne, szinkronba sem mennék. Nagyszínpadra? Hülye ez a Karcsi. A Peszindzsört ez tolja? Azt hittem, a Zigi Pop az nő. Mi volt előbb? Szerettem vagy utáltam? Le fogsz esni baszki. Mind le fogtok esni. Azt hittem, ezt a Pataky énekli. Vagy a Demjén. Kell még kávé.

vi

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Emlékszik még a kezdetre, hogy milyen izgalommal teli várakozással, önbizalommal vágott neki az egésznek. Onnan fentről, minden olyan szépnek látszott, világosan választottak vonalak szét egymástól dolgokat, megvan, hogy mi alul és mi felül, mi rossz, mi jó. Akkor még hétágra sütött a nap. Aztán, ahogy az  ejtőernyős a nap utolsó sugaraival együtt falevélhez hasonlóan szép lassan ereszkedik méterről-méterre, csökken magabiztossága, mert ahogy a földhöz közelít, már nem olyan biztos, hogy dolgok hol kezdődnek el és hol érnek véget, mi tartozik egybe, mi áll szemben egymással. Az alant lévők a szürkülettel együtt színesből feketévé, fenyegetővé válnak. Ami korábban zenének tűnt, kiderül, hogy kések ritmikus sikoltásai a fenőköveken. Már nagyon közel van, és szíve szerint kezdené az egészet elölről, nem akar megérkezni, jó lenne, ha megint nappal lenne, ha megint távol volna. Aztán, ahogy a nappal együtt a sötétségbe hullik, már minden mindegy.

hk