Fotó: Aknay Csaba

Főként gépjárművezető- sofőrök, motorosok, autóversenyzők, de tulajdonképpen minden gyorsan közlekedő egyén, úgy is mint pilóták, mozdonyvezetők, műlesiklók- nagy sebességű haladásukkor tapasztalhatják meg a csőlátásként ismert jelenséget. Ekkor a periférikus mező élessége lecsökken, tisztán csak az előttünk lévő tereptárgyakat láthatjuk egy beszűkült látótérben. Ennek révén  komoly veszélyforrást jelentenek az oldalról érkező behatások. Lehet ez akár egy szarvas, egy bekötőútról érkező idegen jármű, vagy egy párhuzamosan haladó másik versenyző. Ámde lehet-e jobban célra tartani? Lehet-e hatékonyabban összpontosítani annál, mint mikor csak egy szűk feladatkörre koncentrálunk? Hát persze, hogy nem, tisztelt hölgyeim, és uraim! Láthatják, a módszer rendkívül hatékony, amint őrült tempóban közelednek a megoldáshoz pillanatról pillanatra! De valamit még sem szabad elfelejteniük! Tudják, azt a célt ott, a cső végén sosem érhetik el. A cél törvényszerűen a végtelenben van. Ugyanis ha egyszer elérnék, az borzasztó károkkal, és fájdalommal járna, mint minden tervezetlen becsapódás ebben az életben. Így arra kérem önöket, lassuljanak le egy cseppet! A cső eltűnik ugyan, de esetleg marad egy kis idejük a szarvasokra. 

bigor

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem éppen az a hely, ahol hallani a pálmák és mangófák lombjai között langyosan lengedező szellőt.  Inkább egy vulkán kürtőjére emlékeztet, csak néhány ezer fokkal hidegebb van, és ebben van valami jó: innen csak egy irányba lehet haladni. Felfelé. Ez az egyetlen cél, amely mind a teológusok és mind a közgazdászok szerint elfogadható és meghódításra váró terület lehet az emberiség számára. És ha valamiben egyetértenek a teológusok és a közgazdászok,az maga az apokalipszis. Akkor jobb, ha mihamarabb megszabadulunk a részvényeinktől és szőlőst vásárolunk egy aktív tűzhányó tövében, ahova 2026-banmár biztosan kijár az 5-ös busz és egy kórház is épülni fog a közelben.  Így ingatlanhoz jutni ott, mindenidők legjobb befektetése. 

má

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

- Na, Kisherceg remélem most boldog vagy. Idejöttünk. Itt vagyunk beszorulva a mélységbe. Nem baj, a lényeg, hogy megtaláltad a sálad. Tudod, azért az érdekelne, hogy mi a terv? Hogy jutunk ki? Szólsz az Ivszanlorentnek, hogy írjon ki?

- Antoine de Saint Exupery.

- Jó, akkor most fölényeskedj. Azt biztos segít. Nem igazán érek ám rá. Most is máshol kellene lennem. De ha már itt vagyunk, kérdezhetnék valamit?

- Persze.

- Meg tudnád nekem mondani, hogy miért pont engem? Ki kért meg rá? A nyúl volt az ugye? Vagy a farkas? Persze, hogy a farkas. Mindig is zavarta, hogy szebb a bundám. Tököm ki van Kisherceg, a tököm. Érted? Kibasztatok velem mind. Nem csak most. Amúgy is. Úgy általában. Erre most idezuhanunk a moly ette sárga sálad miatt.

- Sajnálom.

- Ne sajnálkozz. Légy végre féri, vagy az, ami vagy. Csak annyit kérek, hogy fogadd el, hogy a dolgoknak vannak következményei. Tudod, én nem érzem jól magam így.  A szelíd róka, rossz móka. Kértem én ezt?

- Úgy tudom nem.

- Úgy tudod nem? Jól tudod baszki. Sárga sál. Megáll az eszem. Sokra megyünk most a felelősséggel meg a szelídséggel. Itt fogunk megfulladni az unalomtól.

- Van nálam sudoku.

- Na az fasza. Nálam meg két lopott tojás. Úgyhogy be is tudjuk csomagolni őket a sudokuba, aztán halunk bele az unalomba.

- Gondolod?

- Érzem. 

vi

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Felfelé áramlik a levegő. A por, a pihék és az apró papírdarabok lebegve, cikázva örvénylenek, de határozottan felfelé tartanak. A bogarak vagy zizegve kirepülnek,- persze néha megtréfálja őket a kavargó levegő - vagy a falon felfelé másznak apró neszezésekkel. Egyik-másik ugyan fogást téveszt, visszahull a porba, de aztán, - némi kapálózás után újra talpra áll és - mintha mi sem történt volna, újra kezdi. Az mindenképpen frusztráló, hogy élő és élettelen egyaránt felfelé tart csak én maradok itt a földhöz szegezve. A megoldás adott, de roppant valószínűtlen, hogy eljutok oda. Vagy kicsivé, vagy könnyűvé kéne válnom. Mert itt és most – feltéve, ha fel akarok jutni – sajnos lófaszt sem ér, hogy nagyobb és nehezebb vagyok. Hogy én vagyok ebben a körben az úr. Sőt van egy olyan érzésem, hogy az se nagyon számít, hogy ezen gondolkozom.

hk