Fotó: Fecher Ágnes 

Idegesít, hogy állandóan a nyomomban jársz. Rám akarjuk hozni a frászt? Bizonyítani, hogy még élek? Rám törsz éjjel, nappal! Ki látott már ilyet? Az én Bélám mindig tartotta a kellő távolságot! Hová tűnt a tisztelet? Ha ma kibírod csendben az éjszakát, holnap nem köpök a levesedbe! A reggeli vizit úgyis elnémít minket, talán kitart délután ötig. Aztán újra tárgyalunk, ugyanitt. Ne próbálj meg átverni, ismerlek, mint a tenyerem. Ha boldogok lennénk még így, azt mondanám...na... leéltünk egy életet együtt... Nyugalmas estéket ígértél, ehelyett lázadó indulatokkal lüktetsz ereimben. Te is tudod, hogy hamarosan egyezségre kell jutnunk, hiszen nincs tovább. Bólints rá a békére, hogy karjaidba rogyva tovább léphessek. Felejtsük el, hogy mi vagyunk Aranka!

JO

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Szerintem követnünk kellene.

- Minek?

- Szerintem is menjünk vele.

- Bolondok vagytok.

- Jajj, ne mondd már, hogy neked itt jó.

- Nem mondom. De azt sem, hogy nem.

- Én már most nem értem. Tudjátok...

- A mészkő miatt. Tudjuk.

- Mi erre születtünk.

- Mi nem születtünk semmire. Minket ide raktak. Hogy dicsőíthessék magukat.

- Figyeljetek! Eszembe jutott egy szóvicc. Illetve nem is vicc.

- Kérlek ne most.

- De nagyon jó. Naaaa

- Tudjuk. Nem vagyunk faragatlanok, mert faragottak vagyunk. Kivéve a talapzatunk, mert az öntve van.

- Poéngyilkos.

- Hígbetonagyú.

- Műkőszívű

- Ebből most már elég. Ha neki sikerült nekem is fog. Én is lelépek. Heléna várj meg kérlek. Veled megyek. Sziasztok. Álljatok boldogan. 

vi

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Drága gyermekem! Hosszú, rendszereken átívelő életem során sokat láttam, sokat tapasztaltam, s egyvalamit biztosan megtanultam. Ha valaki nagy öles lépteket hirdet, ha úgy tesz, mintha lendületesen menetelne, könnyen előfordulhat, hogy valójában nem tart sehová. Emlékszel Achilleusra és a teknősre? A mi világunkban tényleg illúzió a mozgás? Nézd csak meg ezeket az alakokat. Mióta eszemet tudom, mindig is a fényes a jövő felé táncoltak egyszerre könnyű és nehéz mozdulatokkal, de idáig egy centit sem mozdultak. Úgy döntöttem hát, hogy a lépteket tyúklépésekre váltom, modellezem a teknőst, hátha ezzel megtöröm az átkot, az egyhelyben rohanást. Az már biztos, hogy a felettem menetelők keretén túljutottam. Kérlek, nézz vissza jövő héten. Ha csak egy kicsit is közelebb leszek az egérlyukféleséghez, akkor sikerült a varázslat. Akkor lehet, hogy egy napon lelépek a képről.

hk