Fotó: Fecher Ágnes

Egyszerűen imádta a Balatont. Már emiatt is gyanút kellett volna fognom, de amikor szerelmes az ember, hajlamos elsiklani a részletek felett, márpedig az életet ezek az aprócska jelentéktelen micsodák tehetik végtelenül boldoggá vagy boldogtalanná.

A Balaton szép. Csak éppen nem nyáron a melegben, amikor gombamód szaporodó nyaralófejekkel van tele a víz felszíne.  Az kiábrándító. Legalább annyira, mint egy láncfűrészes sorozatgyilkos egy Jókai regényben, vagy egy török nemzeti hős egy örménykalendáriumban vagy őrölt marhahús a karácsonyi bejgliben.

Az ősz színes csendjében ezzel szemben olyan a Balaton, mint igeragozás a sűrű ködben: érthetetlen, időtlen és rejtélyes.

Ő persze tett minden rejtélyre. Kopaszon és önelégülten úszkált a vízben, azt kiabálva nekem, hogy a fürdőzés után igen remek lenne sült kolbászt enni a parton. Lenyűgözően borzalmas volt.  Ugyanakkor felszabadító, mert minek örökösen a destruktív önmarcangoláson nyűglődni. 

má  

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Tudod doki, ha itt lennél most velem, biztosan a víz alá nyomnám a fonendoszkópodat a fejeddel együtt. Elhiszem, hogy vannak olyan könyvek, amelyek az ingerszegény környezetet pont így írják le, mint ezt itt. Azt is elhiszem, bár erre a rendszer kényszerít, hogy az én hozzájárulásomból erre futja. Na, de könyörgöm, hát itt szétbasz az ideg. Idevonatozom, ebbe a termálfaluba, amiről életemben nem hallottam, pedig egy országban élek ezzel a feszülős víztükörrel, ami egyáltalán nem azt mutatja, amit látni szeretnék. Meredten bámulom a bárányfelhőket, mert elsüllyedni sem tudok, ugyanis a mélységnek én nem kellek. Unom itt magam, ez a terápia egy hülyeség. Tudod, ha értenél hozzám, akkor viharos tengerpartot írtál volna fel nekem, kibaszott nagy monszunnal és csapolt sörrel. Nem kell mindig komolyan venni a mellékhatásokat, mert én szeretek kockáztatni. Tudod ez a hely maximum arra alkalmas, hogy a szegényeket ingereljed a környezettel, úgyhogy simuljon ki az ékágéd kérlek alássan.

vi

------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Messze került a part. Elég volt egy pillanat ahhoz, hogy elforduljak, és máris eltűnt. Miattam történt? Ez valami szívatás? A Béláék szórakoznak? A parasztok. Optikai trükk? Hallucináció? Kandikamera? Most mindenki, beleértve a Teremtőt is, röhög rajtam? Kurvaisten. Vagy ne legyek ennyire nagyképű? A körülmények összejátszása? Úgy tűnik, rajtam kívül mindenki tudott erről, ha nem így lenne, nem lennék itt egyedül. Valami központi intézkedés volt ez, csak nekem nem szóltak? A barmok. Vagy előrelátható földmozgás? Vagy áramlat? Dagály? Csak én nem olvastam róla? Az a rohadt Természet. Kockáztassak, és kezdjek el úszni a hűlt helye felé? Vagy ellenkezőleg? A túlpart lenne elérhetőbb? A lépcsőfeljáró legalább itt van. Ez nem lehet véletlen. Ez az egyetlen bizonyosság. Kapaszkodónak jó lesz, amíg eldöntöm. Ha fázni fogok, néha körbeúszom. Még az is lehet, hogy visszajön.

hk