Fotó: Fecher Ágnes

Z csapdában érezte magát ezen az amúgy csodás estén, aminek az élvezeti értékén jelentősen rontott a pultnál mellette álló rövidujjú kockás inges, bajszos agronómusnak kinéző agronómus. Már fél órája hallgatta a különböző talajszerkezeteket és az ásványi anyag tartalmat taglaló, a műtrágyázás és permetezés kontra biogazdálkodás és neutrális terméshozam-növelő módszerek kontextusába helyezett kiselőadást. És unta. Nagyon unta.

K szedte össze valahol ezt az idiótát, erőszakkal odacipelte magukhoz, majd eltűnt a tömegben és Z-nek, aki ma furcsamód gyengének érezte magát, nem volt ereje félbeszakítani a monológot, maradt a kétségbeesett várakozás, de K csak nagy sokára bukkant elő újra, kezében egy korsó sörrel és két pohár borral egyensúlyozott, a könyökével próbált utat nyitni a tömegben.

- Nem volt egyszerű, kérlek, baromi sokan vannak itt ma este - mondta, látva Z szemrehányó pillantását. Ekkor az agronómus bocsánatot kért és elindult a wc-k felé.

- Hát nem édespofa? - lelkesedett K.

- Ha a cukorrépaterroárok beható ismeretével csajozni lehetne, minden ujjára tíz nő jutna.

- De nem lehet! - válaszolt Z ingerülten - Éppen ez az! Az ilyeneknek nincsen csaja, csak tehene, egy fél hold szőlője, takaros háza, egy rendszám nélküli UAZ-a, meg előre megváltott sírhelye a temetőben.

Az agronómus pont az utolsó szóra ért vissza, és egy viccesnek szánt megjegyzéssel próbálta felvenni a társalgás fonalát:

- Temető? Ott vannak a halottak. Vesztére tette, Z az elmúlt fél óra néma frusztrációját zúdította vissza a szerencsétlenre.

- A vannak egy jelen idejű többes szám harmadik személyű létige. Márpedig a halottaktól mi sem áll távolabb, mint a jelen idejű létezés, pontosan ez a lényegük. A halottak nyugszanak. Ekkor az agronómus segélykérően K-ra pillantott, de az továbbfűzte a gondolatot:

- Valamint, kérlek, személyiségük sincsen. Igazán jól nem is a nyugvás adja vissza a lényeget, az annyira eufemisztikus kifejezés az oszlásra. Rothadás! A halottak a temetőben rothadnak. Bár még ez sem egészen pontos - folytatta a gondolatmenetet - hiszen, azok az elhunytak, akik hamvasztásban részesültek már eleve átestek egy radikális oxidációs folyamaton, tehát ők már nem rohadnak.

Ezen a ponton az agronómus rémülten és halkan közölte, hogy kimegy cigizni a kocsma elé. Ekkor látták utoljára. 

Z

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Akik a szívemben laknak, nem tudják pontosan, hol vannak, csak úgy élnek ott. Néha rágyújtanak, és belém füstölnek. Sörre töményeznek, és berúgnak. Üvöltöznek, veszekszenek, hangoskodnak. Nem pakolnak el, maguk után mindent  rendetlenül hagynak. A földre köpnek, aztán széthordják a cipőjük talpán, a festéket meg a szék támlájával verik le. Förtelmesen viselkednek, de én így zártam őket magamba. És nem haragszom, mert nem tudhatom pontosan, hol vagyok. Csak rágyújtok, és füstölök. Sörre töményezek, és berúgok. Üvöltözök, veszekszem, hangoskodok. Nem pakolok el, magam után mindent rendetlenül hagyok. A földre köpök, aztán széthordom a cipőm talpán, a festéket meg a szék támlájával verem le. Förtelmesen viselkedem én is. De a végén, mikor kijózanodunk, mindig együtt rakunk rendet.

bigor 

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Figyelsz?

- Ja?

- Tudod, mi idegesít az amerikai filmekben?

- Nem.

- Neked nem tűnt fel, hogy ha valaki mondjuk olaszt játszik, akkor az akcentusa mellett, még belefűznek mondjuk egy si-t is a szövegébe?

- Ez miért olyan érdekes?

- Mert miért pont az a szó nem jut eszébe angolul?

- Gondolom ösztönösen mondja.

- Oké, de veled egyszer is előfordult, hogy idegen nyelven beszélsz és akkor ösztönösen rávágod az anyanyelveden, hogy nem? Hát szerintem inkább akkor fordul ez elő, amikor egy bonyolult szóra nem találod a megfelelő kifejezést. Mint például búvólyuk. Te tudod mi az?

- Nein.

- Mi az te német vagy?

- Yes.

hk 

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Tudod míg rád vártam azon gondolkodtam, hogy miért vagyunk barátok.

- És? Mire jutottál?

- Hát arra, hogy ezt nem egyedül fogom kitalálni, hanem veled.

- Na látod. Ezért vagyunk barátok.

- Ennyi? Szerinted ez ilyen egyszerű?

- Mint a bot. Ezen nem kell gondolkodni. Ez vagy van vagy nincs. Most van.

- De az elmúlt két évben nem is találkoztunk, nem is beszéltünk, el voltunk tűnve.

- Még mindig ugyanúgy sodrod a cigit, a gyufát még mindig magadtól elfelé lobbantod lángra és nem bírod ki, hogy ne kérjél jeget a sörödbe.

- Azaz?

- Kardinális dolgok nem változtak az életedben. Az enyémben sem. Tehát onnan folytathatjuk ahol két éve befejeztük. 

vi 

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már ötödik órája azt hallgattam, hogy Zoli milyen borzalmas dogokat tesz vagy éppen ellenkezőleg: mire képtelen. Furcsa sárga fényben úszott az este. A harmadik unikum és az ötödik cigaretta után már semmi sem zavart, és akár hajnalig elhallgattam volna a szerelem útvesztőiről szóló siralmakat. Közben csak arra az estére tudtam gondolni, amikor a várfal tövében lévő vendéglőből kilépve, sárga lampionok lebegtek az égen, miközben két törpe botorkált a macskaköves úton egymás kezét fogva. Keresve sem lehetett volna találni unalmasabb férfit Zolinál. Még hat unikum után sem lett volna képes piros bohócorral, zöld karikákat forgatva arany körhintán körbepörögni. 

má