photo by morpho

- Szóval egy teherhordó tricikli ellopását szeretné bejelenteni.
- Igen.
- Hol és mikor történt?
- Ebben a kerületben, tudja, a legrégebbi utcában. Épp csak leraktam a cuccot, az utolsó adagot és amikor visszafordultam egyszerűen eltűnt.
- Észrevett valakit? Valami gyanúsat?
- Most hogy mondja. Ólálkodtak ott, olyanok, akiket ismeretlen tetteseknek mondanak.
- Pontosan kik is?
- Hát furák, rosszarcúak, slamposak.
- Mondhatjuk azt, hogy tipikus bűnözők?
- Igen.
- Az ólálkodáson kívül más, valami egyéb joggal gyanús?
- Semmi.
- Tehát biztos, hogy ők voltak?
- Hát ki más?
- Nem is tudom. Egy anya, aki menekül a férje elől, és meglátva a lehetőséget, hirtelen belerakta gyermekeit, és így folytatta útját a szabadság felé?
- Ezt komolyan mondja?
- Nem.
hk

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tuti nekünk fog jönni. Mindketten őszinte döbbenettel vártuk a becsapódást. Persze, mert megint rossz úton járunk. Mondtuk Anyának, hogy Miss Woesome nem megfelelő alany a felvigyázásunkra. Elég égő, hogy ránk adja a sisakot, és ebben a kordéban szellőztet minket, miközben azzal a bánatos nézésével nem lát se jobbra, se balra. Csak megy, illetve teker előre. Rohadt hideg is van, hiába a kabát. Ő persze mozog, nem fázik. Még az idétlen lódenjét is levette. Indulás előtt összevesztünk, mert egyikünknek sem volt kedve a parkba menni. A többiek mindig kiröhögnek, hogy biciklis Mary Poppinsunk van, és vigyázzunk, mert ha megfordul a szél, elfúj minket dobozostul. Marha vicces! A cipőnk is kényelmetlen. Nem lehet a vastag gyapjú zoknira felhúzni, mert nyom. De ez sem érdekelte őt. Fő, hogy ne hűljünk meg, mert az egészség mindennél fontosabb. Az elszabadult tűzoltói locsolócsőt azonban ez nem zavarta. Sárkányként száguldott felénk, hogy elönthessen minket jéghideg vízzel. Hogy meg fog lepődni a nörsz!
L. Cat

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Igazából sajnálom. Nem lehetett könnyű élete. Szorongás, kétségek, szeretethiány, s minden ebből fakadó nyomor és szenvedés. Nem beszélve az orráról. Ez már szép plasztik, de láttátok volna, mikor betévedtünk hozzá. Csúnya, hideg, vasorr volt. Fémesen csattogott, mindenbe beleakadt, a hűtőmágnesek pedig rendszeresen rátapadtak. Egy pillanatig sem csodálkoztunk azon, hogy a karma pont hozzá vezetett minket. A gyermeki ártatlanság sok felnőttet segít át a nehéz időkön. A feltétel nélküli szeretet, a bűntelenség, az illatos puha bőr... Talán pont ez volt a baj, hogy az a ronda orr ebből semmit nem akart megérezni. Fájó a kudarc, de fel kellett adnunk. Több mézeskalács egyszerűen nem fért belénk, ő pedig nem tört meg, s makacsul kitartott a félelmek vezérelte gonoszság mellett. Most majd elad minket a piacon, s csak abban bízhatunk, hogy az értünk kapott pénz hamis csengése a fülén keresztül hatol el hideg szívéig... Azt hiszem, írónak kéne mennem...  Csak Juliskáért aggódom egy kicsit.
bigor