photo by morpho

- Jól áll neki a fehér szín.
- Igen. Nagyon cuki benne. Nézd milyen peckesen megy.
- Pont mint én.
- Igen.Pont mint te. És mi volt a hétvégén?
- Semmi. A szokásos.
- Playstation, palacsinta, kungfu panda, mozi…
- És bemutattam Klárának.
- Értem. És?
- Jól elvoltak. Szerintem bírják egymást.
- Ez a része nem érdekel.
- Ne haragudj.
- Semmi baj. Csak tudod, jobb ha nem tudok mindenről. Úgy értem nekem. De ha szerelmes lesz azt tudni akarom.
- Rendben. Akkor szólok majd.
- És hiányzom neki? Szokott rólam kérdezni? Emleget néha? Álmodik velem?
- Nem beszél róla.
- Esetleg megkérdezhetnéd.
- Esetleg meg.
- De nem fogod.
- Nem ezt mondtam.
- Nekem lassan vissza kell mennem. Tudod harminc perc nem sok idő.
- Van, hogy túl sok. Például egy gyereknek.
- Hidd el, hogy visszacsinálnám.
- Hidd el, hogy elhiszem.
vi

   ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Én most elmegyek innen, mert feladatom van. Nem azért mintha rossz dolgom lett volna veletek, csak egyszerűen el kell mennem. Kérlek ne tegyetek fel magatoknak kínzó és értelmetlen kérdéseket. Hibátok számos, amelyek árnyékot vetnek kapcsolatunkra, de azért semmi baj. Mert gyorsan halványul sértődöttségem azzal kapcsolatban, hogy amikor nyalókát akartam ti nem vettetek nekem. Már alig dereng, hogy amikor mackót akartam oroszlán lett belőle. Szinte csak rémlik, hogy reggel a répát azért kellett megennem, hogy megtanuljak fütyülni. Itt jegyezném meg, hogy soha nem akartam fütyülni. De ezt a gyíkot itt és most meg kell nézem. Ez nem tűrhet halasztást, mert ez a legfontosabb.
hk