Fotó: Puskás Erzsi

Arra ébredt, hogy tulajdonképpen nem akar felkelni. Viszont ha nem kel fel, akkor vagy visszaalszik, vagy csak fekszik, és azon fortyog, hogy nem akar felkelni, vagy esetleg felébresztheti a mellette horkoló férfit, és szexelnek.  De amikor minden opciót végigvett, rájött, hogy egyikhez sincs semmi kedve. Pedig a nap sütött, lusta nyárvégi szombat délelőtt volt, amikor lényegében az egész világ az övé. A hasára fordult, és belefúrta a fejét a párnába. Lustán unalmas, állott alvásszag vette körül. Ez lehet a baj - gondolta. Hogyan lehetne elvárni a világtól, hogy ne legyen lustán unalmas, állott alvásszagú, ha az ember napi alfája és omegája sem képes másra?
Felkelt, kávét főzött, elmosogatott, kitessékelte az ágyában terpeszkedő, lustán unalmas, állott alvásszagú férfit a lakásából, és kimosta az összes ágyneműt. Kézi mosás-programon persze, nehogy összecsomósodjon. Amikor délután ránézett a gangon száradó, tiszta-szagú, napfényes párnákra, elmosolyodott, és elindult szétnézni, mi történt az eddig nélküle zsizsegő világban.
hj

      ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ismerik a lélek minden apró rezdülését. Beléjük ivódnak az elalvás előtti asszociációs láncok, gondolatfoszlányok, akkor amikor a legőszintébb magával az ember. A bosszúságok, fantáziák, vágyak, elszalasztott lehetőségek, tervek, elintézendő dolgok, halálfélelem szivárognak át a tarkón keresztül a tollba és szövetbe, melyre nem az izzadás rajzol bizonytalan körvonalú rozsdás foltokat, hanem az elme. Ahogy arcunkat nyújtjuk a szélnek, ahogy sóhajtunk, hogy új kezdőpontot találjunk, magaslatot, amiről letekinthetünk helyzetünkre és önmagunkra, a párnák számára oly megváltást jelent, amikor végre kiteszik őket szellőzni a kissé hűvös, fekete, párás korlátra, hogy a hajnal lehűtse, a szél apránként elhordja belőlük azt, amit éjjel magukba szívtak. Ilyenkor még az a veszély is megéri, hogy lágy puffanással, hangtalanul robbanva véget érhet pályafutásuk az udvar sárgás macskakövén, hiszen ilyen súlyos tudással élni majdnem lehetetlen.
hk

      ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A túlélés egyik legfontosabb szabálya a szabadulásba vetett remény. A második, hogy megszabaduljunk a rémálmainktól, vagy ha erre nincsen esély a minimálbérre bejelentett élethelyzet okán, akkor legalább a műszálas lúdtoll párnát napoztassuk meg egy kicsit. Nem biztos, hogy segít, de legalább nem veszi át a forrásban lévő pacal szagát, ami beteríti a vasárnapot. A rémálom nem összkomfortbarát. Leginkább semminek sem a barátja, de nem is ellensége. A rémálom csupán a párna eszköze, a szabadulásába vetett reményének kényszere. Nem kell vele foglalkozni. Egyszerűen tegyük ki a napra vagy az esőre, de még hasznosabb, hogyha párna nélkül alszunk. Viszont, ha egy hétfői reggelen verejtékben tocsogva ébredünk ezeknek ellenére, akkor jobban tesszük, ha megpróbálunk egyensúlyba kerülni például egy korláton. Ha túléljük, akkor minden rendben lesz.
vi

      ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- A párnák körében elkövetett öngyilkosságok száma az utóbbi években rohamosan megnövekedett – mondta a rádió miközben vénlányos ráncok ragadtak a reggeli kávéba. 
A párna spanyolul nőnemű, németül meg semleges. Szabó néni, a szemközti szomszéd, azonban már akcióba lendült, és árgus szemekkel figyelte, mi folyik a gangon az ő tudta és felhatalmazása nélkül. Szabó néni hímnemű és nem lehet többes számba tenni. A párna meg semmilyen körülmények között nem lehet semlegesnemű, mert az grammatikai képtelenség. Hülyék ezek a németek! Szabó néni meg a ház külön bejáratú boszorkánya. Bár a többi lakó más jelzőkkel szokta illetni. Így nem csoda, ha a korláton rémes nyelvtani kétségek között vergődő két párna, végül úgy döntött: inkább a mélységbe ugranak.  
má

      ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Holle Anyó megöregedett. Természetesen eddig sem volt fiatal, de most már teljesen alkalmatlanná vált a párnák, cihák, dunyhák erőteljes rázására, a havazással szemben támasztott követelményeknek megfelelő munkafolyamatok ellátására. Sajnos, a high-tech világában a fiatal, patchwork családban élő fél- vagy mostohatestvér leányok az orsót (mármint, ami a fonáshoz kellett anno) nemigen ismerik. Kutat is csak Rómában láttak, a Trevit, az meg ugye mégsem kerekes, netán gémes. Így a kedves néne kútba zuhanó, jó vagy rossz jellemű ifjú hölgyek nélkül maradt. Az almák mind lepotyogtak, tönkrementek, a fa is elszáradt. A kemence kihűlt, és összedőlt. Nem járt arra évek óta már a madár sem. A Modernmese Minisztérium Hó- és Jéggyártási Egysége úgy döntött, hogy a főszereplő mamókát nyugdíjba küldi. Kiutaltak számára egy napos, gangra nyíló szobakonyhást a külváros peremén, ahol a kiállhatatlan, rideg Jégkirálynő lett a szomszédja. Azóta ritkán érez késztetést, hogy felrázza a párnáit. Látogatót sem fogad. Nem eszik almát és friss kenyeret. Azóta a hó sem esik.
L. Cat

      ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Mikor másodszor ment a lányhoz, akkor még nem tűnt fel az egész, nem tűnt fel semmi. Tulajdonképpen csak a lányt látta, semmi másra nem figyelt. A lány csodás volt, végigbeszélgették, végigdugták és végigborozták a napokat. Közben szólt a rádió és azt akarta, hogy álljon meg az idő, hogy maradjon így minden örökre. Aztán szakítottak és nem is járt arra vagy egy hónapig. Tovább nem bírta volna nélküle úgy se, de akkor ez még nem tűnt fel neki, csak a szellőző ágynemű a gangon. Az most is ott volt… Az az ágynemű, amit korábban együtt gyűrtek össze, az amit poénból minden dugás után kirakott a gangra száradni.
Érezte, hogy milyen szívfacsaró ez az egész, de nem akarta elhinni! Nem lehet, hogy csak ennyit jelentett neki! Megállt a csengő előtt, de végül nem nyomta meg, az ajtó hirtelen kinyílt és a kilépő srác ráköszönt. Valahogy nem volt kedve az egészhez, nem akart beszélgetni, még köszönni sem. Némán ment le vele a lifttel földszintre, nagy nehezen elköszönt és arra gondolt, hogy most járt erre utoljára. Inkább öngyilkos lesz, minthogy még egyszer idejöjjön. Akkor még nem tudta, hogy mekkorát tévedett…
(morpho)