A ló meghal
Fotó: Birtalan Zsolt
- Segítsen! Kérem szépen segítsen! A lovam öngyilkos szeretne lenni.
- Ugyan. Ha valaki meg akar halni, az nem öngyilkos szeretne lenni, hanem öngyilkos akar lenni. Érti ugye? Akar és nem pedig szeretne.
- Ne filozofáljon. Van magánál egy létra vagy valami...
- Ha vár úgy harminc másodpercet, akkor egy fél perc zöldet tudok adni.
- Maga egy szívtelen jelzőlámpa.
- Ez pontosan így van. Programok alapján élem mindennapjaimat, de attól még igazam van. Sok ilyet láttam már, nekem elhiheti.
- Gyere le Tibi! Hallod? Nézze, teljesen szarik rám.
- Játszik magával. Már rég leugrott volna, ha ....Bassza meg.
- Mondtam ugye? Mondtam, hogy le fog ugrani!
- Hát a maga lova. Volt. Szófogadó egy állat lehetett. Ne haragudjon, de nemsokára pirosra váltok. Szóval el kellene dönteni, hogy megy vagy marad?
- Leugrott. Itt hagyott egyszerűen.
- Látja ő tudott dönteni. Példát vehetne róla.
vi
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Te mindig áthajtasz sárgán, piroson, én inkább zöld vagyok. Lóvá tettél, és a tetőn kötöttem ki.
Forró bádogon állok, nincs nálam olló. Elvágnám a kantárt, ami engem hozzád. Mi nem folytatunk kötetlen beszélgetéseket. Kérdéseid zártak, válaszaim zárkózottak. Introvertáltan számodra észrevétlenné váltam. Kerülöm tekinteted és a testi kontaktust. Veled nem, de mással még inkább.
Van ennek értelme? Üres az értelmező szótár. Mikor kézbe vettem, kihullottak a lapok. Feltételezések maradtak a levegőben. Kérlek, ne forgasd ki a szavaimat. Nyomatékosítanám, de erőtlen a karom. Erőltetett minden. A nevetésünk. Tegyünk le egymásról. Itt a lantom.
BSZ
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Dalfosz család nyert egy lovat. Persze már az interpretáció kérdése, hogy ez a nyerés mennyiben tekinthető szerencsének, hiszen a négytagú család - két, kora tizenéves, koruknak megfelelő érdeklődési körrel bíró lánycsemetével - egy a külváros belváros felé eső részén elterülő mini panelvárosban élt, igencsak szerény körülmények között. Dalfosz apuka meglepődött, mert nem tudta, hogy a kaparós sorsjegy melléknyereménye egy ló volt. Nem is figyelt rá, mert egyrészről úgyis a főnyereményre hajtott, másrészről nem számított rá igazán, hogy valóban nyerni fog bármit is. Először nyilván azon gondolkoztak, hogy eladják, ám a lópiac manapság igen szűk, belső körök adják-veszik itt a jószágokat. A bértartás szóba se jöhetett, hiszen ez túlzottan megterhelő lett volna. A Dalfosz csemeték kitartó, énekszerű könyörgését is figyelembe véve, hazavezették az állatot, és miután az utca szintjén részben a közterület foglalásának problémája, részben a közbiztonság ingatag volta miatt nem helyezhették el, így szegény ló a tetőre került. A Dalfosz lányok elhallgattak, és apjuk reménykedett, hogy ha ők nem is tudják a ló élelmezését megoldani, a ló talán egy szerencsétlen (vagy talán szerencsés) baleset után az övéket igen.
hk
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Ez pont olyan makacs, mint Magellán – mondta a portugál hajós, amikor látta, hogy falra hányt borsó minden szava és a szakácsné így is, úgy is felcibálja a lapos tetőre a falovat.
Aztán húslevest ettek. Leguánból. Mert, amióta megérkeztek az angolok és a város környéki indián falvak lángokban álltak, csak sózott heringet és leguánt lehet kapni a piacon.
- A gömbölyű valóságban kijelöltem egy pontot – magyarázta a szakácsné, aki még a waterlooi csata idején lett a matróz szeretője, és a viszony megmagyarázhatatlan módon még akkor is tartott, amikor a kikötő melletti favelában kitört a drogháború – na meg azért, mert kell a hely az igazinak.
Kiderült a nő főnöke elnyert egy lovat ultizás közben egy züllött angol tengerésztiszttől. Aztán az indiánok megtámadták a várost. De akkor már Magellán és a portugál hajós rég a nyílt tengeren jártak.
má
