Futó, hinta, szelfi - Fotó: Birtalan Zsolt

Kellene egy szelfibot, hogy távolabbról lássam magam, nem baj ha kinyújtom a kezem, úgy is jó lesz, ez kellőképp vidám, hiszen hintázni csak boldogan lehet, szomorú hintázóról ki hallott már, különben is az állvány idézi a tetőteret, igen azt a tetőteret, amit valójában anyám fizetett, és amiben most Attila azzal a ribanccal fetreng, és tolja fel a fészre a boldog rendetlenséget, a sokat sejtetően bevetetlen ágyat, aztán meg az a wellness hétvége, ezek csak bevetetlen ágyakat tudnak fotózni, én nem értem, ez pont a legjobb válasz lesz, mert egyrészről, - bár nincs mellettem faszi, mert én nem vagyok társfüggő, - mégis boldog, és mert ennek van témája, asszem át fogom alakítani fekete-fehérré, mert nekem van ízlésem.
hk

                ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Kellett a pénz. Ennyi. Csak nekem volt már olyan béna a telefonom, hogy meg kellett érintenem a képernyőjét, mielőtt telefonálni akartam. Még a Csafterka Boginak is retinaszkenneres, gondolat vezérelt mobilja volt, aminek a képernyője megsimogatta annak a kis cafkának az arcát. Totál égő volt, hogy csak húsz megásak a képeim. Pedig a Csafterka apja, munkanélküli, az anyja meg valami irodista. Ráadásul tök bandzsa úgyhogy nem is működött a retinaszkennere. Pénzt kellett szereznem, de az a nyomorult korszerűsítés keresztbe tett. Szegedig húznám az autópályán hassal lefelé, aki kitalálta, hogy gumiszőnyeggel tapétázzák ki a földet hinta alatt. Csak becsuktam a szemem, elengedtem minden félelmemet és zuhantam. Pár nap horzsolás, esetleg egy kis orrvérzés, egy gyors per az önkori nyakába és kész mehetek az új telóért. Erre, most dobhatom ki a vadiúj farmerom, mert beletört a gumi. Úgy visszapattantam róla, hogy majdnem leesett a fejem. Várjunk csak. Akár meg is halhattam volna. Bakker ez gáz. Bakker! Mégis lesz új telóm.
vi

                ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Lássátok feleim szümtükkel”, milyen boldog is vagyok. Íme, a mai szelfim. Tessék mosolyogni! Lényeg a pozitív kisugárzás. Hogy a szemem nem mosolyog? Ja, kérem az nem olyan egyszerű.
„Hinta-palinta, hintázik a Fruzsika”. Lábakat az égre lendíteni, hátrahajolni, majd előre, aztán hátra és előre, újra és újra, egyre magasabbra.
Hajtaná valaki helyettem? Jó lenne elrepülni, kiszállni ebből az állandó megfelelési kényszerből, rohanásból. Kinek hiányoznék? Kinek sem?
Kiposztolom az utolsó szelfit, aztán „szállj el kismadár”, elrepülök. Így lesz, jó lesz.
BSZ