Fotó: Aknay Csaba

Az utazás az emberiséggel egyidős. Az első – és minden tekintetben a legmeghatározóbb – helyváltoztatás Ádámé és Éváé, akiket úgy kipenderített az Úr a jóból, hogy még a gurulós bőröndjüket sem volt idejük összepakolni, így egy szál semmiben kerültek a nagy semmibe. Ez egy rém kellemetlen utazásnak számított, amelyben nem volt semmi élvezet, és talán ez is a lényeg: elmenni valahova nem feltétlenül maga a tökély. Így aztán mindenki utazni akar. Mert valami miatt valaki egyszer kitalálta, hogy az milyen jó. És mivel alapvetően sznobok vagyunk, azóta csak jövünk-megyünk. Mint Noé. Na jó, neki muszáj volt, de Odüsszeusz már önként szállt hajóra, és ő még a gurulóst is vihette magával.
má

                          ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Nem azért ment, mert menni akart, hanem mert muszáj volt. Nem azért volt muszáj, mert nem szerették, hanem azért, mert ő nem szerette az embereket. Nem azért nem szerette őket, mert nem szerette a hazáját, hanem azért, mert kiábrándult belőlük. Nem azért ábrándult ki, mert bántották, hanem azért, mert észre sem vették. Nem azért nem vették észre, mert jelentéktelen volt, hanem azért, mert nem vettek észre senkit sem. Nem azért nem vettek észre senkit sem, mert nem néztek körül, hanem azért nem, mert nem is akartak körül nézni. Nem azért nem akartak körül nézni, mert nem hagyták nekik, hanem azért nem, mert igényük sem volt rá. Nem azért nem volt rá igényük, mert inkább mást szerettek volna csinálni, hanem azért nem, mert nem akartak csinálni semmit sem. Nem azért nem akartak, mert tilos volt, hanem azért mert ez eszükbe sem jutott. Nem azért nem jutott eszükbe, mert maradtak, hanem azért mert nem mertek még menni sem. Nem azért nem mertek, mert volt, aki mert és ment. Nem azért ment, mert menni akart, hanem mert muszáj volt…
(morpho)

                          ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Pont most kellett felhívnia az anyját. A taxi rögtön itt lesz. Beszállunk, de ő továbbra is telefonálni fog. Nem fogja zavarni, hogy zavar. Sőt az sem fogja zavarni, hogy a taxist is zavarja. Ott lesz egy autó, benne többségében megzavart emberekkel. Az egyik én leszek, aki azt kívánja, hogy hajtsunk át a piroson és történjen valami katasztrófa, a másik a sofőr, akinek velünk már teljesült is a katasztrófa iránti vágya. Úgy van, ne tedd le. Persze kérdezz vissza, hogy ő hogy van. Minden arról szól amúgy is, de játszd el, hogy érdekel. Ne felejtsd megemlíteni neki, hogy időeltolódás van ott ahová megyünk, és a nászéjszakát kicsit előrébb hoztuk itteni idő szerint, de nyugodtan hívjon, mert két dugás között kell némi idő, hogy utálhassuk egymást. Ja és add át neki interkontinentális jó kívánságaimat is, úgy értem, nem kell, hogy megkérdezz, mondd neki, hogy én is. Hiszen úgy is jobban tudod. Adnék egy ötvenest, ha áthajtana a piroson. Egy százast meg, ha el sem jönne. Mindenről a diszpécserek tehetnek, vagy ha nem akkor meg mások.
vi