Fotó: Varga Imre

Kinézni az ablakon az éjszaka fényeire, olyan mintha lopva meglesnénk a világ lelkének titkait. Ebben persze van valamiféle tiszteletlenség, mert mindenkinek joga van rejtélyesnek tűnni. És mikor lehetne a legalkalmasabb felfedni a város valódi énjét, mint a sötétség és a közvilágítás mezsgyéjén imbolygó árnyak ébrenléte alatt? Minden biztosnak a kiindulópontja a bizonytalan. A széteső kontúrok, pislákoló fények, melyek létezésében alig lehetünk biztosak, az elsuhanó hangok és a szomszéd árnyéka az ablakban, amely valószínűtlenül és fenyegetően óriássá dagadva kíméletlenül képviseli a nappali józanságot, mint azt bizonyítják: a kikerülhetetlen ott lebeg a fejünk fölött.
má

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

A jeles napokon – tekintettel az ilyenkor kötelező jelleggel fogyasztandó drogokra – elméje kozmikusra fúvódott, erkélye pedig igen jó kilátással az Univerzumra nyílt. Megváltozott valamiképp az érzékelhető és sejthető dolgok struktúrája, egyszerre látta meg elhelyezkedésüket az egészben és belső szerkezetüket a kvarkok szintjéig. Ebből a perspektívából rájött olyan roppant mélyenszántó igazságokra, miszerint az élet a világegyetemben értelmetlen és esetleges, valamint arra, hogy csak az elmúlás él túl mindent és ezért aztán baszott az ilyen jeles napokon teendő fogadalmakra, pedig már kicsit elhatározta, hogy leteszi a cigit.
hk

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Sziluett 

Várnám, hogy tisztább legyen a kép, hogy élesebben lássak, de nem megy. Ez a város és benne az élet leginkább egy temetőben felejtett művirágcsokor szagára emlékeztet. Itt nem lehet mást tenni csak jelen időben emlékezni, vagy már most rettegni a jövőtől. A lényeg, hogy önmagad sziluettje legyél, de nem bárhol, és nem akkor mikor neked tetszik, sőt ha igazán odaadó vagy, akkor jobban teszed, ha más alakjában sötétülsz el. Nem szabad meglepődni, ha bemondanak a hírek, ha megköt a nyakkendőd, vagy ha megvesz a bérleted, de mikor tűvel és cérnával a kezében rohan feléd fekete zoknid szakadása, akkor is ildomos higgadtnak maradni. Ebben az utolsó momentumban még akár bízhatunk is.
vi