phpto by morpho

Mottó: „Keshedt, vigyorgó arc tekint, rám a rossz tükörből,tompák a szagok, máz a szín, és a csend csörömpöl”
Bereményi Géza

Amikor minden összeomlik, amikor minden mindegy, akkor az ember, illetve ami maradt belőle megpróbálja kizárni magát a valóságból. Ez persze egy gyáva megfutamodás, ez nyilvánvaló, de az adott pillanatban jó ötletnek tűnik. Mikor végleg összemosódik a valóság és a képzelet, mikor annyira átveszi a hatalmat az alkohol, hogy már az sem zavar, ha a saját hányásodban fetrengsz a földön, akkor sokkal tisztábbnak tűnik a világ, mint azt bárki gondolná, aki még sosem zuhant bele a pokolba. Felmerül persze az a kérdés, hogy miért??  Miért megy önként vissza valaki oda, ahonnan csak a három napos őrületes poklon keresztül vezet kiút? Kit érdekel?  A terhesség is egy kilenc hónapos szenvedés és a szülés sem nevezhető éppenséggel sétagaloppnak, aztán mégis újra meg újra kezdik. Vannak, akik 10 gyereket is szülnek, pedig tudják, hogy nagyon fáj! Ja, hogy annak van értelme? Biztos ez? Mondani persze könnyű, de még sem lesz minden ember értékes és nincs mindenkinek gyereke. Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor a pokol jut neki. Vagy azért mert ezt érdemli, vagy azért mert gyenge és gyáva, vagy csak egyszerűen hülye ahhoz, hogy egy másik utat válasszon. A kérdés már csak az, hogy vajon melyik a jobb? A fájdalmas káprázat, vagy az üres valóság? Az emberiség 35 ezer éve keresi a választ erre a kérdésre, mégsem jutott tovább a 42-nél.
(morpho)

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bécsiszelet pocsolya

Augusztus vége volt, és május óta nem esett. A pocsolya pedig egyre csak növekedett. Néhány tikkadt eb megkörnyékezte a város egyetlen enyhet adó vízforrását, és gátlástalanul lefetyeltek, azonban az aszfalt óceánja egy cseppet sem lett kisebb. Az egyik nyugdíjas el is nevezte a beton bécsi szeletjének. Egy másik járókelő szerint viszont inkább Kántor bácsira emlékeztetett a húsbolt fölötti lakásból, aki néha az alatta lévő üzlet vásárlóira krumpli héjat hajigált. Ő 1935 óta vegetáriánus volt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a pocsolya elpusztíthatatlanul díszelgett. Bár Kántor bácsi úgy vélte: ez az idő jele, mert Isten megelégelte, hogy az emberiség annyi hús zabáljon.
má