Koponya
Fotó: Nagy Krisztián
Éppen arról vitatkoztunk a konyhában, milyen lesz az élet a Földön, miután az élővilág túlnyomó része már kipusztult, amikor Artúr ajtóstól esett be közénk, ezt kiabálva:
- Megvan Lófejű Klotild!
Lófejű Klotild mindenki kedvence volt, egy háromszínű macska, aki még öt évvel azelőtt tűnt el. Testületileg vonultunk ki a színhelyre, ahol állítólag előkerült. Artúr boldogan mutatott a koponyára:
- Íme!
Senki sem merte hangosan kimondani, hogy ugyan a kedvencünk valóban lófejű volt, de nem ennyire. Azonban Artúr mintha kitalálta volna a gondolatainkat.
- Nektek halvány fogalmatok sincs a biológiáról – ez igaz volt – és amúgy is köztudott, a halál állapotában mindenkinek megnyúlik a feje.
Így aztán ünnepélyes keretek közt eltemettük Lófejű Klotildot a mályvák alatt, és többet nem feszegettük a kihalás szélén álló élővilág kérdését.
má
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gitta néni a rajztanár nem volt képes megérteni, hogy számomra lehetetlenség az olyan feladat végrehajtása, hogy – „két iránypontos perspektivikus koponyaábrázolás, árnyékolással, ceruzávalnegyvenötpercalatt... És ne ellenkezz!” Egyrészt kinek a szemszögéhez képest legyen két iránypontos a perspektíva? Ez itt egy koponya, test nélkül. Lássuk be kedves Gitta néni, hogy egy koponyatestnélkül az minden valószínűség szerint nem képes és nem is szándékozik önmagát viszonyítási pontként megadni a térben vagy a síkban, pláne ha nem lát magában perspektívát, mert a szemgolyója elrohadt. Másrészt pedig ezt megelőzően kettő lyukasórán vettem részt, amit a kocsmában tartottak, így állapotomból kifolyólag az én nézőpontom és a perspektíva nem fognak találkozni a következő pár órában, mert természetükre leginkább a forgás a jellemző. Tekinthetné ezt úgy, hogy ellenkezem, de engedje meg, hogy felhívjam figyelmét arra a tényre, hogy az elmúlás, amit ez a koponya is képvisel, számomra inkább az irodalom eszközein keresztül közelíthető meg és nem pedig a rajzon át.
vi
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Buzgón kerestem és akaratom ellenére megtaláltam. Mégis örültem kicsit, mert bebizonyosodott a sejtés, hogy a hús csont nélkül mégiscsak romlandóbb, mint a csont hús nélkül. Azonban ez szerény eredmény. A kettő összege viszont sehogy sem hoz ki egészet.
Legbelül sejtettem, hogy csak a mítosz torzító tükre mondatja velünk, hogy a látón vak rosszabb a vakon látónál, hiszen alig van különbség, mert először a káprázat, másodszor pedig a magárahagyott elme zavarossága fedi el a valót. Először csak a formákat, a színeket látod, másodszor csak az okok összegubancolódott szálait, de valójában egyik alkalommal sem bukkansz rá a kettő összegére. Mert bárhogy is szeretnénk, a gyakorlatban összeadhatatlanok. Ahogy a csupasz, töredezett csontok, úgy az idő töredékei sem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, és a látón vak, vakon látó egyberakása se tehet ki egy teljes egészet.
hk
