Fotó: Nagy Krisztián

Kicsöng, de nem veszed fel. Mindegy, azért mondom, mert hiszem, hogy a csöngésen keresztül, valahogy át fog szűrődni. Ma reggel úgy felkelés után elkezdett rángani egy izom a kezemben, de mindig csak akkor, amikor nem figyeltem oda. Lehetetlen volt tetten érni. De mindegy is, nem ezt akartam mondani. Figyelj?! Na most meg mással beszélt jelez, úgyhogy újra hívlak… Na ott tartottam, hogy ez nem érdekes. Azt mondtad, fontos az ütemérzék, hogy mikor adod fel. Hogy nem mindegy, hogy mikor veszed észre, hogy nem érdemes. Basszus valahol folyamatosan csöng egy telefon. Beletörődhetne már. Szerinted én olyan vagyok, akit a kétségbeesés vagy az előremenekülés ösztöne egyenesen belehajt a szakadékba. Szóval azt akartam kérdezni… Basszus megint. Újra hívlak… Szóval te ezt honnan képzelted, hogy már nem érdemes? Nem volt igazad. Te figyelj, most megláttam azt a remegést a kezemben.
hk

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Helvetius

Szerinte valaki beragadt a hangba, miközben egy erős vakító fény fojtogatja. Mindez egy telefonfülkében.
- És éppen most történik – tette még hozzá.
Marhaság volt persze az egész. Hiszen már telefonfülkék sincsenek.
- És mindenki közönyösen halad el a kétségbeesetten segítségért könyörgő vergődő mellett – magyarázta, mivel idegesítően túltengett benne az úgynevezett szociális érzék.
- Illúzió – mondtam –, csak egy illúzió az egész. Nem olvastad Helvetiust?
- Miért, mit írt? – kérdezte rosszat sejtve.
Én készségesen elmagyaráztam neki, hogy Helvetius arról értekezik egy helyen: egy előkelő hölgy egy idegen nő karjai között találja kedvesét. A hölgy természetesen heves szemrehányásokat tesz a férfinak, aki azzal védekezik, a nő rosszul látta, és egyenesen felháborítónak találja, hogy jobban hisz annak, amit látott, mint annak, amit a férfi mond.
- Ez az illúzió – mondtam.
Könnybe lábadt a szeme, és úgy szipogott, mint egy náthás elefánt. Azt hiszem, nem sikerült megkedveltetnem vele Helvetiust.
má

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Messiás

- Jó estét! Szükségem lenne egy mentőre.
- Jó estét hölgyem! Kérem, nyugodjon meg. Mi a panasza?
- Nincs panaszom. Csak jól jönne egy mentő. Elfolyt a magzatvizem.
- Hol van most?
- Egy telefonfülkében.
- Értem. Utcát, várost tud nekem mondani?
- Sajnálom, de nem. Maguk nem Pesten vannak?
- De igen, csak a megye összes hívása ide fut be. De térjünk vissza az ön bajára.
- Nincsen bajom. Képzelje még fájásaim sincsenek.
- Biztosan a sokk miatt.
- Sokkom sincsen. Tudja mi terveztük ezt a gyereket.
- Értem. Gratulálok.
- Azt hiszem, kint van a feje.
- Tartsa kérem.
- Tartsam? De hát a telefon a kezemben van.
- A telefont tartsa. Megkérdezem, hogy mi a protokoll. Tudja még csak pár napja vagyok itt.
- Megértem. Én sem szülök telefonfülkében túl gyakran.
- Hölgyem! Ott van még ugye?
- Mit tippel?
- Köszönöm a türelmét. Sokat segítene, ha meg tudná mondani a pontos címet.
- Én segítsek magának? Azt hittem maguk fognak nekem. Nem tudnak bemérni?
- Kizárt.
- Világít a gyerek feje.
- Nem lesz baj.
- Lehet ő a Messiás?
- Hát nem tudom. Mondjuk ránk férne. Egy magyar Messiás.
- A fényt sem tudják bemérni?
- A katonák lehet, de mi a mentők vagyunk.
- Át tud kapcsolni a katonákhoz?
- Sajnos nem.
- Mindjárt el kell rágnom a köldökzsinórt.
- Megvárjam?
- Köszönöm nem szükséges. Már így is nagyon sokat segített.
- Értem. Köszönjük hívását.
vi