Fotó: Altnőder Emese

- Tudok repülni, tudok repülni, tudok repülni...
- Nem tudok repülni, nem tudok repülni, nem tudok repülni.
- Annyira negatív a hozzáállásod, hogy nekem sem megy. Pedig ment.
- Ment? Úgy érted repültél?
- Igen.
- Szerintem felugrottál. És ennyi.
- Fel. Tehát nem le. Ugye? Ha pedig fel, akkor repültem.
- Szóval, ha én most leguggolok, akkor mindjárt törpe leszek vagy vakond?
- Csak ha átszellemülsz. Az a lényeg, nem az, hogy hol vagy.
- És te ott fent átszellemülsz.
- Van úgy.
- Aham. És mondd csak mi voltál előbb a tojáshéj a seggeden vagy az átszellemült tojáshéj a seggeden?
- Jajj, Rozál az a bajod, hogy túl komolyan veszed a komolytalanságot, miközben befeszülsz a könnyűségben és ettől olyan elbaszottul fekete-fehér ez a kép.
- Szerintem a fekete-fehér az a lelkünk szivárványa. Na visszamegyek mosogatni, te meg repkedj tovább.
vi

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Minél tovább nyújtózkodik, annál hamarabb képes lesz angyallá változni. Már kevés hiányzott, hogy elemelkedjen a földtől, és ha becsukta a szemét még a szárnyak csapkodását is hallotta. Jozefa szerint a dolog nyitja: mezítláb kell csinálni. De ő nem hitt neki. Egyrészt akinek ilyen valószerűtlenül hülye neve van, annak semmiben sem lehet igaza. Másrészt még fürdéshez is kelletlenül vette le a kedvenc cipőjét, amelyet alváskor gyengéden ölelt magához. Szóval semmiképpen nem vált meg dédelgetett kincsétől, és egy percig sem gondolt arra, hogy az angyalkodásban meg kellene szabadulnia tőle.
- Ezek az égi lények – okoskodott Jozefa a borzalmas nevével – felette állnak az ilyen földi hívságoknak, mint a cipő.
De ő nem törődött vele, hanem kitartóan próbálkozott tovább, és biztos volt benne, Jozefa soha nem lesz képes angyallá változni.
má