Fotó: Birtalan Zsolt

Na, látod Judit, ez az. A híres hagyaték itt rohad. Apám úgy tekintett rá, mint valami vár, aztán nézd meg, hogy néz ki?! Mint egy rakás ipari hulladék. Hét sufni tele kacattal. Az első egy kis hús feldolgozófülke, a második szerszámtároló, a harmadik tele ócska antik nyavalyával. „Kincsek!” Tudod, hogy mi mindent összehordott, már mikor megismerkedtünk, akkor is? A negyedikben  kertész holmi, vetőmag, ilyesmik. Nem is értem miért érdekel ez téged. Az meg ki van dekorálva ízléstelen tájképekkel, meg túra holmikkal, pedig azt hittem ismerem az öreget. Borzalom. Ne haragudj, most nem fogom itt nyitogatni. A kulcsok a kocsiban maradtak. Miért fontos ez? Te is ilyen kacatkirálynő lettél? Ott az utolsó előttiben kifolyt egy kanna gépolaj, múltkor majdnem beleléptem. Na, annak a hetediknek meg a zárja szét lett barmolva, és két részeg aludt benne. Az egyik valami zenész, Bartos? A másik meg egy firkász, valami Balázs, vagy Béla, tudom is én. Juditkám, te hallottál ilyenekről? Jól van, most már láttad, ez minden. Menjünk, sietek. Ne húzd magadra az ajtót, mert nem tudsz majd kijönni! Rossz a zár, mondtam! Na tessék. Hiába beszél neked az ember. Még hogy a garázs a férfi lélek tükre! Rettenet. Le kéne bontani ezt az egészet a francba, úgy ahogy van.

bigor