Syporca Whandal: Én No. 8

- Margitka! Vegyed tudomásul, hogy ebben a faluban ilyen ízléstelen tablókép még sohasem díszítette a pékség kirakatát. És amíg ez a közösség a Mészáros Lázár pék kenyerét eszi, addig ez így is marad. Amúgy pedig beszédem lesz anyukáddal.
- Gitta néni egylevegővel! Engem nem az anyám szült, hanem a döntéseim. A pék kenyerét pedig sohasem eszem mert lisztérzékeny vagyok, úgyhogy legyen olyan jó és adja ide azt a kibaszott technokol rapidot, amit a nagyszünetben lopatott el a táskámból a debil fiával, két fikaevés között. Nincsen jobb és okosabb indokom annál, hogy én ez vagyok, és így vagyok én, de abban egészen biztos vagyok, hogy rólam ez a kép lesz a kirakatban.
- Nem értem, hogy mi lett veled. Margitka, te egy tündéri kisgyerek voltál és most egy…
- Vandál?
- És zsarnok, és akarnok, és udvariatlan.
- Megváltoztam. Mint a férje. Tegnap tanácselnök, ma már polgármester. Vagy, mint a pék. Tegnap még ateista volt, ma meg már krisztus alakú pereceket árul azoknak, akiknek azelőtt munkásőr formájú zsemlét. Tudja, az élet megköveteli a túlélést. Én így élem túl ezt a hazug világot, hogy őszinte vagyok. Lehetnék egy dajeros picsa is, mint a keresztlánya, de nem vagyok. Én így döntöttem, magamtól. Nem a párt miatt, és nem Jézus miatt. Magam miatt. És különben is kilencvenet írunk, úgyhogy tessék nekem becsókolni. Remélem, azért a jutalomkönyvet megkapom, mert jól elviseltem magam.
- Arról fiam ne is álmodj.

vi