Romok
Fotó: Icsu Renáta
— Itt vagy?
— Éva! Szervusz. Hogy kerülsz ide?
— Szevasz Péter! Hol van?
— Intézkedik. Világbéke, emberi jogok, olaj, ilyenek. Mi ez a kupleráj?
— Az életem.
— Romokban?
— Eddig bírtam.
— Pedig nem volt rossz dolgod.
— Nem?
— Látnád Ádámot.
— Egy lúzer. Mit gondolsz én miért kellettem? De ennyi volt. Azt akarom, hogy csinálja vissza. Az egészet.
— Te viccelsz.
— Neked jobbra, az a kétszáz kilós tömb. Az ott a terméketlen méhem. Életeken át nem fogant meg benne semmi csak a szégyen és a sajnálat. Voltam grófnő, kurva, mosónő, párttitkár, orvos, bérgyilkos, írónő. Sohasem adhattam csak elvehettem az életet. Nem taníthattam imádkozni, szeretni, gyűlölni. Középen a málladozó szikla, az ...