Fotó: Varga Imre

Valamikor régen azt mondta, hogyha bizonyos keretek között mozgunk, akkor minden úgy fog menni, mint a karikacsapás, nyugi, csak bízzunk benne. De aztán eltűnt, nem jelentkezett, hiába hívtuk. Mint Kovács Géza, a villanyszerelő. Pedig szükség lenne rá (egyébként más okból Gézára is), mert a keretek kontúrjai homályossá váltak, és mindnyájunk számára úgy tűnnek a dolgok, mintha nem pont a legjobb irányba mennének. Ezért üzentünk neki, a szokásosnál talán nagyobb hangsúllyal, hogy itt találkozzunk, vezessen be a negyvenkettő rejtélyébe, adjon néhány személyes tanácsot, tussal húzza ki újra a fehérbe vesző kereteket. Tudja, hogy itt vagyunk, mert ő mondta, hogy abszolút tisztában van mindennel. Lehet, hogy naivak vagyunk, bedőltünk neki, és csak arcoskodott? Ha így van, akkor nincs túl sok választásunk, nekünk kell fusiban hozzáfogni a melóhoz, csakúgy, mint Kovács mester esetében. Szóval várunk itten Godóra, de futtában hozza a fiú a hírt, hogy most nem jön, csak holnap. Azt már nem biztos, hogy megvárjuk.

hk

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tudom, hogy születési elleneségem a rendben egyszer majd még nagy dolgokra ad lehetőséget. Addig is meg kell értetnem anyuékkal, hogy velem a következmény hamarabb történik meg, mint maga a következményt kiváltó cselekvés. Itt ez a horzsolás a térdemen, szóval most futkároznom kell, galoppoznom bénán és egy látványosat zuhannom, hogy helyre kerüljön ok és okozat, következmény és sebtapasz. Azt hiszem sokkal jobb még egy párszor meghallgatni a nem is te lennél fiam, a már meg sem lepődöm, óvatosan, mert el fogsz esni, és az ez is csak veled fordulhat elő című kislemezek mindkét oldalát, mint az újabb szobafogság. Pár év, és tizennyolc égő gyertya fényében megszépül minden szomorú emlék az elfújás előtt. A kormos kis kanócok még izzó fényében pedig elmondom, hogy szupererőm van, és minden repedés a csontomon, horzsolás a lábamon, karomon, taknyosság és láz az nem azért volt, hogy szabadságot kelljen kunyerálni az idegbeteg főnöktől, hanem mert képes vagyok a különlegességel rendelkezni.

vi