Fotó: Barbay Csaba

A zenekart nyolcan alapították. Még a középiskolában kezdtek együtt zenélni. Hetekig vitatkoztak azon, hogy mi legyen a banda neve, de képtelenek voltak megegyezni. Még a Vape-band húzta legtovább, de a zongorista annyira ellene volt, hogy végül elvetették. Az első sláger nagyot szólt. Még az iskolai rádió is lejátszotta egyszer. Na, jó, a végét lekeverték, mert be kellett mondani a kosárlabda eredményeket. A pozanos viszont annyira felkapta a vizet, hogy kilépett. Igazándiból senki sem értette, hogy miért a zenekarra haragszik, de aztán beletörődtek. Az első komolyabb buli a hálaadási ünnepségre volt meghirdetve, de a pulyka megbetegedett, és végül ugrott az egész. Ekkor lépett ki a bendzsós és a klarinétos. Nem bírták a nyomást, nem voltak felkészülve, meg a felvételi, a halbiológia… Szóval így! De jó kis ötös leszünk így! Nyugtatták egymást, de érződött a feszkó a levegőben… A dobos másnap bejelentette, hogy mégis inkább a nehézvíz kutatást választja – szülői nyomásra. Ez már sok volt a ritmusszekció maradékának. A bőgős végül visszatért az iskolai vonósnégyesbe. Az immár trióvá zsugorodott zenekar lekötötte első szabadtéri koncertjét a Central Parkban szombat délben egy önkormányzati jótékonysági rendezvényen. A zongora végül nem érkezett meg, mert a teherautó lerohadt. A trombitás közölte, hogy zongora nélkül ő nem játszik, nem érzi a quadrofón lebegést… A buli amúgy jó volt, egész sok adomány jött össze a Katrina hurrikán árváinak… 

(morpho)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mindennel foglalkoztak aznap az újságok, csak azzal nem, amivel tényleg kellett volna. Volt szex a villában, nyert a nyikorgóban a vidéki puncis fiú, lemondott miután mindenkinek felmondott, végre bevallotta, hogy ő nem ő, hanem teljesen más valaki. Az időjárás hozta az apokaliptikus formáját, mire mindenki megígérte, hogy nem vesz többet levegőt, de ha mégis akkor biztosan nem fújja ki, de ha mégis, akkor inkább majd az unokáink úgyis megoldják, mert ők már tudják az internetet, és görbe ujjal is képesek megérinteni az érintőképernyőt. Szóval, míg az eladások az egekben koktéloztak az uborkaszezon áldozati tüze fölött, addig én kotta nélkül elfújtam a Wonderfull Worldöt, igaz sok levegővel, némi hibával, de szerintem ettől még csodálatos. 

vi

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A híd pillérjének árnyékába állt, mert nem akarta, hogy régi konzervatóriumi társai megismerjék. Azon kívül betegesen lámpalázas volt. Egyszerűen kiverte a veríték, ha ki kellett állnia a közönség elé.  A tanárai és a családja különféle módszerekkel próbálták kigyógyítani ebből. A nagymamája a galagonya teára esküdött, a nagynéne meg elcipelte egy mélyhipnózisra. A tanárnője szerint viszont csak a sport segíthet, mert az a tüdő kapacitását is növeli, és a fizikai fáradtság mellett nem jut energiája a fellépések miatt stresszelnie magát. Ő minden kúrát engedelmesen végigcsinált, mert nem akart megbántani senkit, de természetesen ugyan úgy rettegett a tömegtől, mint korábban, még ha azt is hazudta lelkes nőismerőseinek: hogy igen, a gyógymódjuk csodákat tett.

Ott a pillér árnyékában viszont biztonságban volt. Először is senki sem láthatta, csak a zene szűrődött ki. Nagyon kevesen jártak arrafele.  Volt egy hatvan körüli férfi, aki egy ronda, kövér keverék kutyát sétáltatott. Ők megálltak egy pár percre, és olyan megvetően méregették hősünket, mintha legalábbis a zenélő férfi valami törvénybe ütközött művelt volna. A kövér, ronda keverék kutya még a kottatartót is levizelte. Mindennap elment arra egy idős néni, egyik kezében hatalmas szatyrot cipelve, a másikkal egy botra támaszkodva. Amikor meglátta a zenélő fiút, valami miatt rém dühös lett és a botját rázva, válogatott szitkokat szórt rá. Egy fiatal lány is elsuhant mellette rendszeresen, aki hol a boldogságtól repkedett, hol pedig szívet tépően zokogott. Ha éppen sírt, akkor megállt egy pillanatra zenét hallgatni, de ettől még jobban erőt vett rajta az elkeseredés. Végül a használt papír zsebkendőit a kottatartóra téve elrohant.

Legkitartóbb rajongója azonban egy hajléktalan volt. Az ürge magán hordta vagyonának jelentős részét, amelyet egy kockás sportzakó, egy kötött kardigán és egy kopott téli szövetkabát valamint három nadrág képezett. Egyéb ingóságait szatyrokban cipelte, amelyeket a kottatartó elé helyezett el, és onnan figyelte a produkciót. Mikor egy darab végéhez ért, borízű hangon kérdezte meg:

- Hé haver, meddig foglalod itt nekem a helyem?

má