Fotó: Varga Imre 

Éjszakai busz 1993. Londonba indulok. Mellettem egy gyönyörű spanyol nő ül, aki, mint kiderül róla, valami keresztény szekta tagja. Egy mögöttünk ülő, mint utólag kiderül, külföldre szakadt hazánkfia közli velem, hogy ha ő így beszélne angolul, mint én, nem merne megszólalni. Útitársnőm lecsillapítja mérgemet, majd közli, hogy szerinte én vagyok Caligula reinkarnációja. Londonban megfelelt az angolságom, de se a szép hölgyet, sem a beszóló urat nem láttam többé. 
1995, Barcelonába igyekszünk fiaimmal. Ők még elég kicsik ahhoz, hogy meg tudjanak maguknak vackolni az ülések közötti folyosón és kényelmesen alszanak. Nekem csak ülés jut, ráadásul egy mögöttem ülő öreg pasi állandóan rákönyököl a hajamra. Aztán az éjszaka kellős közepén felveri az egész buszt, hogy itt a Cóte d'Azur, ilyenkor nem szabad aludni! Még csak Genova magasságában voltunk....visszafelé ugyancsak éjjel állunk meg Montecarlóban, a társaság egy része a kaszinóba veszi útját, nekünk megteszi egy remek blues-kocsma is.... 

Lucko

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Várom, hogy végre elinduljunk, ez a purgatórium kicsit se szórakoztató hely. Eleve meg vagyok döbbenve, hogy miután ötven emberöltőn át hordtam az ajándékot a szaros kis gyerekeknek, egyszer csak se szó se beszéd megmakkanok, és itt kötök ki a többi szerencsétlen lélekkel együtt. Egy nyekkenés nem sok, annyi se mondtak, hogy merre megyünk tovább, persze azért reménykedem. Ilyen egy hülyeséget, nem kellett volna bekötnöm Rudolfot. Öreg volt már, állandóan kicsúszott a szánnal a kanyarban. Na, persze ő volt a sztár, nem lehetett otthon hagyni. Amikor beszálltunk a kanyarba láttam, hogy fordul ki a lába. Tudtam, hogy baj lesz, na de hogy ekkora? És most mi lesz? Ki a franc viszi ki az ajándékokat, az Amazon? Az a baj, hogy észre se veszik. Hát, már ezt se bánom, csak tudnám, hogy merre megyünk.

Mike Modok

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Valóság után a Fantázia is kompániájával együtt menekülőre fogta. Konvojban száguldva húztak el innen, menetszelük kékes jégvirágokat rajzolt az út szélén dideregve toporgók arcára. Mindkettő bűnös elhanyagoltságra panaszkodott. Nem bírták tovább itt. Az emberek többsége annyira el volt foglalva magával, hogy egyszerűen képtelenek voltak velük törődni, ha a látóterükbe kerültek azonnal elhessegették őket. Egyik sem szólt mielőtt lelépett volna. Voltak persze apró jelek, néhány cikk is megkongatta a vészharangot. De senkit nem érdekelt igazán. Pár nappal ezelőtt megjelent róluk egy közös kép, ahogy egy kocsmában beszélgettek. Cigiztek, ittak, sutyorogtak, ingatták a fejüket, néha gyanakvóan körbenéztek. Nagyon úgy tűnik, hogy akkor beszélték meg, hogy nincs itt maradásuk. Szóval most itt vagyunk valamilyen köztes, nyúlós, langymeleg, barnásszürke térben, és sem a Valóság sem a Fantázia nem szól bele az életünkbe többé.

hk

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Halló!!!

- BALRA! Balra kellett volna menni!!!

- Prága balra!! Ki volt írva!!

- Hé, te itt előttem! Akármennyit dugtál öt!!

- Ez a kibaszott rénszarvas meg pont ma tudott szögbe lépni!

- Csak tudnám, hogyan fogok így eljutni a Károly hídhoz? Három óra múlva kezdődik a nemzetközi mikulástalálkozó, én meg itt rohadok ezen a buszon a sok hülye turista között, egy köcsög sofőrrel, aki simán ráment az M7-esre és most megyünk Zágráb felé..

- Nincs valakinek gyufája? Az addig rendben van, hogy eltévedtünk, de olvasni szeretnék!

Még világítás sincs ebben a szakadék buszban!

- Tudod Amálka azért szeretek az utolsó sorban ülni, mert itt ki tudom nyújtani a lábamat, de arról nem volt szó, hogy elém ültetnek egy félhülye télapót, egy sereg hisztis nyugdíjast, meg két idiótát a kerületi snóblibajnokságból. Ezt a poént különben is a férjem már lelőtte. A múlt héten voltam bent nála a patológián és az egyik kuncsaftnak kilógott az összeégett ökölbe merevedett keze a lepedő alól! No neki mondta a drága uram, hogy akármennyit dugtál öt!

- Hahó Tolmácsot szeretnék kérni…

(morpho)