Erdély - photo by morpho

- A gyerekek nálam maradnak!

- Rendben szerelmem, ha láthatom őket, amikor csak akarom.

- A lakást is kérem, te visszaköltözhetsz anyádékhoz.

- Drága vagy, hogy így aggódsz értem.

- A kocsi túl rozoga, legyen a tied.          

- Hiszen most is az enyém.           

- Ez igaz. Akkor ...

- Szivem! Minden úgy lesz majd, ahogy te szeretnéd csak mondd ki végre, leszel a feleségem?

- Igen! Azt hittem már soha nem kérsz meg. 

BSZ

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Na szia, akkor fenn találkozunk.

- Nem lehetne mégis… valahogy együtt?

- Hányszor kell ezt még átbeszélnünk.

- Oké, csak keresem a lehetőségeket.

- Tudod, hogy olyanok már nincsenek, hogy nem lehet, annyi pénzünk nincs, hogy együtt átmenjünk… Vagy itt maradunk, az is lehet megoldás.

- Itt? Annak nincs sok értelme. Akkor menj te az autóval és én mászom.

- Nem volt lóvé, hogy megszerezzem a jogsit. Ha lekapcsolnak, az út közepén ragadok. Te meg várhatsz életed végéig, már ha van kedved hozzá.

- De leeshetsz, rohadt meredek ez a sziklafal, nézd, olyan mintha rád utazna, kifejezetten rád magasodik. Ha nem érsz fel, ugyanúgy várhatok rád a végtelenségig.

- Így legalább akad egy kis esély. Van más választásunk?

- Adjuk el az autót?

- Lehetetlen. Ez az egyetlen vagyonunk. És hát, ha felértünk, onnan is kell menni valahová. Na szia, akkor fenn találkozunk. 

- Nem lehetne mégis…

hk

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Együtt jártunk északi féltekés rajztanfolyamra, aztán meg délire. Két önazonos ábrázolás között megmondtam neki, hogy szeretem és ő igent mondott. Azóta közösen használjuk a vízfestéket és a mókusszőr ecsetet. Remek lány. Kicsit különbözőek vagyunk, de megéri. Ő jobbról előz én balról, szerintem van elsőbbség, szerinte minden csak időzítés kérdése. Szerintem a jogosítvány szükséges, szerinte csak egy papír, amivel korlátozni próbál a hatalom, még akkor is ha lecserélik műanyagra. Ő tüzes természetű, mondhatni forró vérű, nekem meg égeti a hátamat a forró motorháztető. Jól van ez így. Nem bánom, hogy ez itt a Mátra és nem a Himalája, egyébként az is lehetne, ha oda indultunk volna. Szerintem lerobbantunk, szerinte csak pont itt van dolgunk és az autónak lelke van. Szerinte ikreink lesznek, szerintem meg vagyok lepődve, és úgy érzem, hogy nem húztam be a kéziféket. Szóval mindenütt Himalája.

vi