Fotó: Fecher Ágnes

Lassan hét óra. Még sötét sincs, de ez a szörnyszülött lépcsőház kong az ürességtől.  Mari hibája, hogy most érek haza. Hívott, ugorjak fel egy búfelejtőre. Na persze. Nem is voltam szomorú. Befejeztem. Pont került az ügy végére. Ennyi huzavona, idő, idegeskedés és pénzkidobás, na meg a konyakok után egész nyugodt lettem. Vacsora is lesz. Megvettem a lecsókolbászt a hentesnél. Krumpli meg van a spájzban. Fél óra múlva ehetünk. Zsófi örülni fog. A közös estének, meg a papírnak, amin visszavettem a lánykori nevemet.
L.Cat

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A hétköznapok méltósága a körfolyosó fekete-fehér kockái fölött lebeg. Csendben oson az ördög vidámparkja felé, ahol mindenre van gyógyszer, és ahol nem csenevész fák tükröződnek üres lakások ablakain, hanem vidáman kavarog a zabolázatlan szabadság.  A szatyor, mint ősi tudás birtokosa diadalról dúdol ismert dallamokat, miszerint végre megtaláljuk önmagunkat, hogy örökre elvesszünk az öntudatlanságba. Az égbolt megnyílik és egy fehér ló tűnik fel. A kantárt a dögvész tartja kezében, miközben a háttérben Johnny Cash énekel: The man comesaround.
Hétfő reggel van. Nagyon messze még a hétvége.
má

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

Hogyan induljunk el reklamálni? Az első és legeslegfontosabb, hogy maradjunk otthon. Számoljunk el legalább ezerig. Ha ezzel az apró trükkel sem sikerült zéróra csökkentenünk ügyintézési kényszerünket, akkor ismételten hallgassuk meg a telefonos menüpontokat. Abban a pillanatban, mikor Kautzky Armand száját elhagyja a plíz pressz nájn, fogjuk meg az első felindulásra összekészített személyes adatainkat, szerződéseinket, valami olyat ami eltereli figyelmünket gyilkos és öngyilkos indulatainkról, némi zsírjában lesütött nyugtatóteát, homeopátiás káromkodási készletünket. Legyen nálunk születési és halotti anyakönyvi kivonat, meg persze egy kis flakon víz. Ha ez mind megvan, akkor ellenőrizzük le még egyszer, hogy elme és idegállapotunk nem pusztán bolondját járatta velünk, és táskánkban a kívánt és elvárt dolgok ténylegesen ott vannak, mert az ügyfélszolga sajnos kénytelen kegyetlenséggel fogja széttárni karjait, hogy ne haragudjon, ennek hiányában sajnos nem intézkedhetek. Az ügyintéző rendíthetetlen tétlensége ahhoz lesz hasonlatos, mint mikor Odin, a Walhalla ura cserepadra ítéli törött lábú valkűrjét, aki csak bicegve tudja kísérni a hősi halált halt vikinget. Ha egy mód van rá, képzelje mindig azt, hogy vasárnap van és, hogy a telefont még fel sem találták.
vi

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

Mai rendhagyó divatbemutatónkon a városi outfitek kerülnek sorra. A földszinti kifutón a ház lakói közül Kati néni viseli azt az együttest, amit a tavaszi, őszi átmeneti hónapokra nyugodt szívvel ajánlunk minden háziasszonynak, aki nem akar feltűnést kelteni a piacon. A szett nagy előnye, hogy viselőjét a szomszédok biztosan nem veszik a szájukra, hogy randevúzgatni jár, miközben otthon azt hazudja, hogy csak bevásárolni ment. Az öltözék ezen kívül tökéletes bkv-ellenőröknek vagy távoli rokonaiknak, az adóellenőröknek és a fogyasztó védelmiseknek. Kati néni saját összeállítása mindenképpen dicséretet érdemel, hiszen a ház lakói között oly népszerű, ám rendkívül unalmas, szürke, fekete vagy barna kabát helyett világos színt választott, és a kiegészítők egyhangú feketeségét egy hanyagul a fejére dobott kis kék sapkával oldotta fel. Modellünk a készülődés közben nekem megsúgta, hogy a szerelést a fiataloknak lazán kinyitott kabáttal, rövidebb szoknyával és magas sarkúval ajánlja.
pihe

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

Zavadszky néni világ életében precíz néni volt. Sőt, korábban is az volt már, amikor még nem is volt néni. Az évszaknak megfelelően öltözködött és mindig vigyázott arra, hogy megfeleljen az adott ország kulturális és vallási trendjének. A gyermekkor kősivatagában eltöltött évei örökre beégtek az agyába. Tulajdonképpen akkor tanult meg szinte mindent. Pontosan tudta, hogy kell szétszedni, majd újfent összerakni egy kalasnyikovot, hogy mikor kell a kék és mikor a piros drótot elvágni, hogy a célt az utolsó pillanatig követni kell és sohasem szabad feladni a szent harcot.
Ma reggel feladatot kapott. Rég történt ilyen, utoljára talán pár éve Londonban, de akkor még Zahavinak hívták és a metróban sokkal bonyolultabb dolga volt, mint most. Pofonegyszerű volt a bevásárlószatyornak álcázott bombát beszerelni a liftaknába. Most szépen kisétál, és hálát ad a szent prófétának, hogy megmutatta az utat a kárhozat felé, annak a mintegy 150  hitetlennek, akik 30 perc múlva az egész épülettel együtt repülnek majd a levegőbe.
(morpho)

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

Sánta szíve közönnyel lökdösi előre a gangon, mérges a negyediken lakó Irénre, aki csak azért veszi fel foltokban kopott bundáját, csak azért keni fel magára elrajzolva azt a vörös rúzst, és önti magára azt a jellegzetes parfümöt, hogy a liftben utazva összeakadjon valakivel, hogy mutassa: ő megy valahová. Vagy jön valahonnan. Otthagyja a szagát. Irénszagot. Émelyítően édes szag, ami a földszintet is elönti, ahogy a lift rúzsvörös ajtaja mögül kiszivárog. Egy soha nem volt életminőség hamis szagát. Alig várja, hogy termetes kulcscsomóját, - amelyen a legtöbb kulcs már nem is emlékszik milyen zárat kellett volna nyitnia -, elővegye, bejusson vele másfél szoba összkomfortos, kissé konyhaszagú lakásába, hogy ott meg dermedten vegye észre, van egy kis áporodottság, valami kopott, fáradt, fakó magány és öregség a levegőben. Mielőtt hozzáfogna a maradék grenadírmarshoz, még meghallgat egy-két számot. Leginkább ABBA-t, az újabbak közül Hungáriát. Szeretne újra Juli lenni, akit vár egy remek buli.
hk