photo by morpho

Néha eltűnődök bizonyos dolgokon. Az eltűnődni szót amúgy is szeretem, sugall valamifajta bölcsességet, holott ez esetben inkább bizonytalanságomat van hivatva leplezni. Miért raknak már most sarokvédőket a bútorokra, amikor még járni sem tudok? Értem aggódásukat, de őszintén szólva a rácsos ágy is fölöslegesnek tűnik. Azt már végképp nem tudom hova rakni, hogy hogyan jelennek meg a plafonon azok a csillagok, amelyeknek inkább az égen lenne helyük. Miért mozog és zenél a fejem felett körbe-körbe ringva egy-egy cérnára akasztva a lovacska, a kacsa és a tehén? És végül legfőképp, miért kell ahhoz újra és újra beszarnom, hogy ezek együttműködjenek?
hk

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Na?
- Nem vagyok benne biztos.
- Jó. De mégis hány százalék?
- Túl nagy a hibahatár.
- Egyszerű igennél vagy nemnél, hogyan lehet túl nagy a hibahatár?
- Így és kész.
- Nem látsz benne semmit. Ugye?
- Ha olyan okos vagy cseréljünk.
- Te vagy a szakember.
- Lehet, nem működik ez az egész.
- Eddig működött azt mondtad.
- Pelenkával kicsit más. Nem annyira konkrét a matéria.
- Akkor várjuk meg amíg megtanul bilizni.
- Úgy látszik, ezt kell tennünk. Nem baj?
- Drágám eddig is megvoltunk a jóslataid nélkül.
- Hidd el nekem, hogy működik. Nálam is működött. Az anyámnál, a nagyanyámnál, sőt a dédanyámnál is. Nála is fog.
- Rendben, elhiszem. Addig is, míg nem alkalmas a kaksija a jósláshoz, tegyük tisztába ezt a kis büdös médiumot.
- Nem ő a médium, hanem én.
- Ja igen. Ő csak az inspirációd adja.
- Nem egészen, de ezt most hagyjuk.
vi