photo by morpho

Nem arról van szó, hogy már senki sem csinálja, hanem inkább arról, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy akár csinálhatná is. Egyszerűen nincs rá igény. Elmúlt. Mint a spanyolnátha, a kolerajárvány vagy egynéhány igencsak hóbortos divatőrület. Így aztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy felesleges kacattá vált minden olyan a múzeumokban logó portré, amelyről kitartóan keresik a szemkontaktust régen elhunyt egyének a poros múltból, hiszen ez az attitűd teljes mértékben meghaladottá vált. Hasonlóan ócska limlom Ady verse is, mert azt a sort miszerint fogom a kezed, mégy úgy ahogy lehet érteni. De mi a franc akar lenni a vénülő szememmel őrizem a szemedet?! A költő valószínűleg túl sokat ivott, így belegabalyodott saját gondolataiba és magára hagyták a szavak. Csakis így kerekedhetett ki ez a zagyvaság. Szóval nem arról van szó, hogy már senki sem csinálja, hanem inkább arról, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy akár a másik szemébe is nézhetne.
má

         ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Tisztelt Leendő Élet!
Örömmel teszünk eleget kérésének azon alkalomból, hogy szerény bolygónkat jelölték ki az Ön számára, ahol újfent testet ölthet. Lehetőségeinek megfelelően ezúton küldjük a D kaszthoz tartozó három prototípust, melyek közül lesz szíves választani.

Főbb közös jellemzőik:
Általában középosztálybéli, inkább érettségizett példányok, deviza/diák hitelesek (és valószínűleg így is halnak meg), többségében elváltak/egyedülállók, leginkább melankolikusak, befelé fordulók, önismeretük/önbizalmuk nincs, viszont önérzetesek, barátaik száma nulla, képesek úgy beszélgetni, hogy utólag nem emlékeznek rá, egyáltalán nem figyelnek a környezetükre és egymásra.

A különbségek:
Középkorú női típus: 40 éves korára közel hússzal többnek látszik, a sokadik helyéről rúgják ki, keveset keres, egyedül nevel fel két gyereket állami támogatás nélkül, kétnaponta főz, fodrászhoz négyhavonta jut el, egyetlen öröme, hogy minden hónap második szombatján bridzselni jár. Ja, és szereti a citrom fagyit.

Középkorú férfi típus: elhízott, és kopaszodik, ezért mindig teljesen leborotválja a haját, kellemes, langymeleg házasságban vegetál, minden este sört iszik, szereti a focit és az atlétikát, meg a háborús filmeket, munkahelye több éve ugyanaz, nem tud, és nem is akar változtatni, irigykedik azokra, akik többre vitték.

30 év alatti egyetemista típus: divatos/trendi cuccokban jár, a szüleivel/anyjával él, aktív politikai nézetei vannak, és választ, nem dolgozik, mert az kispolgári, társas kapcsolatai az érdekre/szexre épülnek, nem jár színházba. Se.

Remélem, sikerült elég adatot szolgáltatni ahhoz, hogy nyugodt szívvel hozhassa meg döntését. További kérdéseivel forduljon a Nagyfőnökhöz, mert a gyártási alapelvekről ő tud több információval szolgálni. A következő léthez esélye van magasabb osztályt választania, amennyiben erről a vezetőség pozitív határozatot hoz. 

Köszönjük, hogy minket választott!
L.Cat

          ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

- Hárman háromfelé. Emlékszel a kiállításra?
- …
- Tudod, a szürreális szoboremberkékkel.
- Persze!
- Szerinted azok ha továbbmennének, találkoznának?
- Hát, nem. Rákerestem, rohadtul nem találkoznának. Csak Giacometti rosszkedve meg a zsenialitása találkoznak, de azok nagyon.
- Nem csak véletlen?
- Tudod, hogy olyan nincs, hogy véletlen! Ha nincs az a kiállítás, nincs az az üzenet, nincs az a gondolat, és nincs ez a fénykép.
- De akkor lett volna másik kiállítás, üzenet és gondolat.
- Ami ugyanide vezetett volna.
- Vagy máshova?
- De ezek itt húsvér emberek! Nézd meg, lehet, hogy ez a telefonos volt előttem a postán.
- És? Azt akarod mondani, hogy Giacometti is idejárt postára?
- Az jó lenne, mert akkor ez itt Svájc lenne. Egyébként mi hárman láttuk azt a kiállítást. És most is hárman vagyunk itt.
- Na, megyek és megteszem a hármasokat a lottón.
pihe

          ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Szevasz! Én vagyok az. Itt állok mögötte. Tessék? De suttogok bameg, itt áll tőlem kábé hét méterre. Igen. Ne szopass már, nincs nálam mérőszalag. Dehogy megyek. Nem tudom, háttal áll. Anyám szerint a szemem olyan. Háttal áll, nem látom. Ja, meg állítólag van egy anyajegy a homlokán. Nem ő a Gorbacsov hülyegyerek. Igen. Igen azt sem látom. Hogyhogy mit látok? A hátát. És még és még… kopasz, magas, széles a háta, nem tudom, olyan átlagos szerintem. Honnan tudjam? Mondom, hogy háttal áll. Jó, akkor én állok háttal neki. Nem mindegy? Nem? Dehogynem. Én biztos, hogy nem. Jöjjön ő. Hogyhogy hogy? Nem beszéltük meg. Nem is ismer. Követtem. Igen követtem. Na és akkor mi van? Érzem, hogy ő az. Igen jól hallottad érzem, hogy ő az. Dehogy megyek. Biztos, hogy nem megyek. Na hagyjál. Már bánom, hogy felhívtalak. De sutyorgok. De. Nem megyek oda és kész. Mondom, nem megyek oda. És? És akkor jobb lesz nekem? Jobb lesz neki? Anyám szerint amúgy is meleg. Mondom me leg. Baszki nem mondom hangosabban. Nem érted, hogy… nem, nem megyek oda hozzá. Nem megyek haza sem. Igen csak nézem a hátát. Pontosan. Jól van te fasz, tudod mit? Odamegyek hozzá, a kezébe nyomom a telefont, te meg mondjad meg neki, hogy „Jó napot! Tudta, hogy van egy fia? Nem? Tényleg nem? Na akkor most már tudja. Adja vissza neki a telefont.” Nem, nem, nem ez lesz. Semmi nem lesz. Bírom a Dezsőt, jól bánik anyámmal és engem is sajátjaként nevelt. Nem akarom megkavarni a szart. Nem tudom, miért jöttem ide.
vi