Fotó: Fecher Ágnes

Szerintem ez egész biztosan jó, többször utánanéztem mindennek – mondja felém fordulva. Túl közel jön hozzám. Jó egy fejjel magasabb nálam, agárszerű testével rám hajol, grafitfoltos hosszú ujjaival megragad – még a legjobb barátomtól is nehezen viselem el ezt –, mélybarna, kissé bazedovos szemeivel letekint rám. A szó minden értelmében elszántan kapcsolatot kívánna teremteni. Hajthatatlansága kissé taszít, menekülnék, azonban erőm nem elég, hogy egy óvatos gesztussal vagy diplomatikus, puha szavakkal lerázzam magamról. Ha nem érezném amúgy is, minden rezdülésével tudomásomra hozza, hogy nem hétköznapi találkozó ez, mert azután a „megrendítő élménye” után, amikor „minden kétséget kizáróan megtalálta a megfejtést”, csak most találkoztunk először. Rajzasztala fölé egy Alvar Aalto épület rajza helyett egy saját készítésű (egyébként hibás) mágikus négyzet került. Nyilvánvalóan magányos – gondolom – és egyszerre érzek szánalmat és a szánalom miatt lelkiismeret furdalást. Aztán miközben elcsitítom magamban az ébredező babonás állatot, és a hangot, hogy valójában teljesen mindegy mit mondok, mert a megerősítésen kívül alkalmatlan arra, hogy bármit is elfogadjon, közlöm vele: Nem, szerintem, nem így fogod megtalálni a rejtőzködő Isten búvóhelyét.
hk

                    ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Két héten keresztül számolgatta, vajon mennyi időt lop el feleslegesen az emberi életből az érzelmeken való nyavalygás. Arra jutott, hogy ez a szám háromszorosa egy szárnyas oltár megfestésére szánt időnek (röpködő angyalkákkal, sírós arcú Madonnával), ötszöröse a Déltengereken a fehér vitorlákat feszítő szelek erejének és kilencszerese egy mesterszonett megírásába fektetett energiának. Így aztán kivonta az angyalokat a fővitorlából, gyököt vont a sírós arcú Madonnából, majd az így kapott eredményt beszorozta a rímekkel, és az jött ki: a lélek rettenetes valóság és a legegyszerűbben a térgeometria szabályaival írható le.
má

                    ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Tudja polgármester úr szerintem 551 hektár nekem sok lesz. Ha mondjuk a vasútállomás átmegy a szomszéd megyébe, akkor a polgármester úr felesége talál majd 10 hektárt reggel a postaládájában. A miniszter úr felesége már tegnap megtalálta, mert az ő esetében a 332 hektárt találtuk soknak. Itten van feketén fehéren, bár kissé elmosódva az egész. Tehát ha az 541-et és a 322-t összeadjuk, akkor ki is jön 680! Tetszik érteni? Na most ha 680 hektár lesz a falué, akkor a rongyos 720 nyilván az enyém lesz, de akkor csak 100 hektár jut a polgármester úr feleségének és senki nem mondhatja, hogy kapzsik lennénk, hiszen a 620 van csak a nevemen , meg a falunak is jut 680, de az nem az én nevemen van, hanem a feleségemén, aki viszont jóban van a miniszter úr feleségével. Nem is értem mit kell ezen annyit vakerálni a hülye szomszédomnak? Ő az iskolában tanít matekot, ott egészen más szabályok vannak. Ez itt a valóság kérem, nem értenek ezek a kombinatorikához. Nem is hektárban számolnak, hanem valami faktoriálist emlegetett. Ki foglalkozik ilyesmivel manapság, amikor a lényeg belefér a nokiás dobozba, a többi meg mehet okosba?! Majd elmagyarázom én a tanár úrnak is! Nem is értem, milyen egyemista volt ez, de az tuti, hogy nincs rendes diplomatája!
(morpho)

                    ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Majd a falhoz kell erősíteni, nehogy elboruljon. - ebben megegyezett a véleményük.
- Legalább 5 polc legyen és a két kukának is kell elég hely.
A konyhában szelektíven gyűjtik a szemetet, aztán anti szelektíven megy minden a ház nagy, zöld kukájába.
- Nem gond, - felelte mégis nyugodtan - elférnek a földön egymás mellett a polc legalján. Kényelmesen felnyílik majd a tetejük, nem is kell lehajolnod.
Hogy megnyugodjon, még egyszer pontosan megmérték a két eltérő átmérőjű, kerek kuka közös átmérőjét, kétoldalt pár centiméter biztonsági ráhagyással.
- Biztosan nem lehet már ilyen dióbarna bútorlapot szerezni. – aggodalmaskodott tovább.
- Találtam, pont ilyen. Ha meglesznek a méretek 3 nap alatt leszabják.
Ez megnyugtatta. Aztán arra gondolt, hogy a férfi új szemüvege addigra nem lesz kész, csak a jövő hét elejére ígérték az üzletben. Sebaj, ráadja a sajátját, kicsit erősebb, mint kellene, de legalább rendesen látni fogja a lyukak helyét jelöléskor.
Kis töprengés után megállapította:
- A teafilteres dobozokat nem rakhatjuk közvetlenül a mikró feletti polcra.
A férfi kérdőn nézett rá.
- A mikrót is ide akarod tenni? – ez új információ volt számára. Őrültség. Keskenyre tervezte a polcokat, hogy kevés helyet foglaljon el, és probléma lehet a készülék lábai, a szellőzés szempontjából, a gép súlyáról nem is beszélve. Úgy döntött, kiegészíti a tervet, alul-felül egy plusz merevítéssel talán még megoldható.
Pillanatok alatt telepakolta mind az 5 polcot és a mikrót is átemelték a legalsóra.
A tesztidőszak lezárult. A szerkezet minden kétséget kizáróan bírja a terhelést, és a kapcsolatuk is.
BSZ