Fotó: A. Fehér Vera

Lennie kellett volna egy helynek, ahol nem legel a himlőbárány, rághatom, túrhatom, firkálhatom. Kellett volna lennie egy nagy felemás zokniországnak, ahol nem fél a cipő, akkor sem ha egyedül marad. Jó lett volna egy hely, ahol a koszos gyerek primadonna, herceg vagy hercegné, ahol a világ közepe egy cseles kis megszökés, csíny vagy örömből könnycsepp. Vagy lehetett volna minden egy hatalmas vattacukor, ahol Judit halászik miközben sokaknak dalol és tenyér csattan össze ritmustalan, mert a hodály egy módszer és nem építmény, de remeg. Szóval lehetne néha egy gyermek a ti Istenetek akire rásüt nap mint Nap.
vi

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Van valami félelmetes abban, amikor Isten megmozdul. Ijesztő és egyben teljes mértékben tisztességtelen. Mert mindennek van határa ‒ kivéve persze neki ‒, de ettől függetlenül ez semmit sem von le az előbbi állítás érvényességéből.
A természet, amióta csak irodalmi öntudatára ébredő embernek alkalma adódott metaforákra fecsérelni a drága idejét, az idill és az elveszett paradicsom szimbóluma. A nap pedig a halhatatlanság jelképe, hiszen minden este meghal majd hajnalban újra életre kel. A gyermek meg annak a bizonyos örökre elveszettnek a megtestesülése.
Ebből csak az következik: ami örökkévaló, az ne változtassa a helyét, mert semmi szükség rá.
má

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Na várjunk egy percet! Nekem semmi közöm ET-hez, most mégis itt hagytak a francba ezen a bizonytalan helyen egy szelet paradicsommal. Majd telefonálhatok haza, csak azt nem tudom, hogy mivel? Sehol egy Ájfón, vagy egy Szamszung Galakszi S6 edzs, de még egy nyamvadt betárcsázós izé se! Most ki kell dolgoznom egy eljárást illetve szerkezetet a beszéd és egyéb hangok telegrafikus átvitelére, mindezt a beszédet és egyéb hangot kísérő levegőmozgáshoz hasonló elektromos hullámmozgás útján… Aha paradicsomból mi? Akkor, amíg rájönnek, hogy itt felejtettek, (mint Kevint karácsonykor) összedobok egy bolognai spagettit. A paradicsom már megvan hozzá, most már csak a bazsalikomot, a darált húst, meg a tésztát kell beszerezni. Az meg nem lehet gond, még szét se néztem itt rendesen. A múltkor láttam egy filmet egy csókáról, akit egy bolygóval arrébb, a Marson felejtettek ott és ő is simán csinált főtt krumplit magának.
Egyébként nem volt fair tőlük, hogy egy pillanatra eljöttem, megvizsgálni ezt a szelet paradicsomot és rögtön fel is szálltak. Tényleg, mi van, ha direkt hagytak itt és eszük ágában sem lesz visszajönni? Az szívás, akkor majd asszimilálódni fogok és jedivé képzem magam. Végül is a csuklyám már megvan hozzá…
(morpho)