Fotó: Acsai Miklós

Szólhatnék az időről, mert egyértelmű, vagy pár gondolatot az aranymetszésről, mert mint tetszenek látni a komponálást egy hozzáértő valaki… de az utolsó karakterek előtt egészen biztosan szóba jönne a halál, ami viszont időpocsékolás mert az egy teljesen másik állapot, és ha engedjük, hogy ennek a fura gondolatnak az örvénylő természete átjárja és lehúzza a vasárnapi rántotthússzagú lustaságunkat, akkor már csak felocsúdás csorgó nyálbuborékjának csillanása emlékeztethet minket arra, hogy a lényeges dolgok természete homályos, pont mint a háttérben. Így jobb, ha megkíméljük egymást az efféle hülyeségektől.
vi

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Negyed háromra tervezte, hogy felfalja, de érezte, hogy késésben van. Ez nyugtalanította, utálta, hogy ha valami nem úgy van, ahogy előre eltervezte. Nevezhetjük ezt szokásnak vagy kényszerességnek, de nagyon merev volt, ami a jövőt illeti, meggyőződése, hogy minden csak úgy történhetik, ahogyan az elméjében megszületett. Ha nem sikerült – és úgy érezte, hogy egyre sűrűbben történik ez meg vele - akkor egész környezete érezte, hogy hisztérikussá válik, ilyenkor a tér fodrozódni kezdett, olyan dimenziókra nyíltak kapuk, amiket senki nem akart meglátni, és minden kiszámíthatatlanná vált.
Pedig ha felismerné, hogy tulajdonképpen ráér, akkor mindenki élesebben látna.
hk