Fotó: Nagy M. Hedvig

Mintha már nem is élnék, tudom, tisztára úgy nézek ki. Pedig hát élek, csak mostanában valahogy nincsen hozzá kedvem. Egyszer majd biztos elmúlik ez az érzés, de amíg nem sikerül rájönnöm, hogy miért is kellene élnem, inkább nem mozdulok meg. Én így tiltakozom saját magam ellen. A halált meg mindig is a pillanat törtrészeként képzeltem el. És hogy igazából nem is olyan nagy a különbség.

Amúgy meg kezd nagyon hideg lenni itt a padlón. Nem hiszem, hogy sokáig bírom majd így. Egyre jobban fázom. Kezdenek zsibbadni a végtagjaim, és minden egyre sötétebb. De most meg mi ez a fény? Én ezt nem kértem, nekem ez így már túl sok. És egyébként is, egyszer azért még végiggondolnám ezt az egészet, ha lehet.

Mondjuk elbaszhatnám az életemet egészen máshogy is. Hogy stílusa legyen. A stílus az fontos. És akkor legalább nem tehetnék szemrehányást magamnak. Hiszen megpróbáltam még egyszer.

Ferdinánd Zoltán