Fotó: Nagy M. Hedvig

Már megint ugyanazt álmodtam. A belvárosban kószálok, ökölbe szorított ujjaim közül fény szivárog, és fogalmam sincs, hogy miért éppen engem választottak. Most meg nem merem szétnyitni a tenyeremet, mert mi van, ha az a valami kirepül az ujjaim közül, és akkor felébredek. Szerintem egy szentjánosbogarat bíztak rám. Mintha érezném is, ahogy a helyét keresi a tenyeremben. Elképzelésem sincs, hogy mi ez az egész. Nem tudom, hová kellene vinnem, nem tudom, miért, mert azt nem mondták el, ahogy azt se, hogy miért éppen nekem, de én azért csak viszem ezt a talán-szentjánosbogarat az öklöm mélyén, és csak remélni tudom, megérzem majd, hogy hol kell szabadon engednem. Villamosra szállunk, én meg a ...

Fotó: Csősz Géza

A csontok a tányéron, mint a feltámadás blaszfémia karikatúrája, jelezték a hatalmi viszonyok radikális átrendeződését.
‒ Egyszer – suttogta Kajetána nővér a sarokból – mindannyiunkat megsütnek.
Majd a fejére húzta a reverendáját, még jobban begömbölyödött menedékhelyére és rágyújtott egy Munkásra. A súlyos fekete anyag egy idő után lassan megemelkedett a bent felhalmozódott füsttől, amely csak igen lassan szivárgott át Kajetána nővér organisztikus gyászán. Hangosan szipákolt, majd fulladozva köhögött. Egyedül a mennyország gondolata vigasztalta. Amely természetesen nem szomorú, hanem vidám, mint egy toszkánai ária.

A föld és minden távol: paradoxba zárult,
Körültem „itt” és ...

Fotó: Csősz Géza

A hadművelet fedőneve: a mennyország szomorú .
‒ De már nem sokáig! ‒ biztatott apánk.
Olivér panaszkodott, hogy ez nem lesz így jó, mivel c sitándiságomat csotválja még ez a pöhös nyagóc ! Erre apám, hogy cáp cselkesiddel sunnyog és butog a Vérgonyasztón . Olivér megnyugodott, és minden jel szerint nagy egyetértés alakult ki köztük.
Apám nagy terve az volt, hogy ott kell támadni Kajetána nővért, ahol a legjobban fáj neki.
‒ Ellopjuk az imádságoskönyvét ‒ érdeklődött Simon –, és bedobjuk a békák közé?
Apánk felháborodottan magyarázta el, hogy mi mélységesen tiszteljük mások világnézetét és a könyveket megbecsüljük. Amivel bajunk van – mondta –, azok az apácák. Ezek a teremtés ...

Fotó: Csősz Géza

‒ Az élet garanciája – motyogta István bácsi –, egy bombabiztos spájz, ahol el lehet rejtőzni az aszalt gyümölcsök, befőttek és füstölt kolbászok közé, majd akkor előbújni, amikor aláírták a békeszerződést.
Mind a hárman bőszen bólogatunk, mert a spájzot mi is nagyon kedveltük annak összes kincseivel. Ezúttal még Olivér is egyetértett, aki teljesen belegabalyodott a Halak kiáltványá nak ügyében, és kezdek kiütközni rajta apánk nyelvi delíriumainak tünetei.
‒ Hababol a szüty, mert nincs nála bacskoló.
István bácsi helyeslően kókadozott a székében.
‒ Igen – motyogta ‒, pontosan.
Majd hallgatásba burkolódzott. Elmerült az emlékeibe. Ott éppen hatalmas csattanásokkal csapódott be egy ...

Fotó: Csősz Géza

Klotild a purhonya kedvence volt. És mivel a rendházba nem vihetett libát, falun tartotta, de amikor tehette, meglátogatta. Klotild pedig, mintha csak tudta volna, hogy neki előjogai vannak, olyan pöckösen vonult az udvaron, a kertben, a verandán, mintha ő maga lenne II. Fülöp Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Mallorca, Szicília, Nápoly, Navarra és Szardínia királya, Barcelona grófja, Brabant, Limburg, Luxemburg, Alsó-Lotaringia hercege, Flandria, Hollandia, Zealand, Artois, Hennegau, Burgundia grófja. Ennyi cím súlya alatt roskadozva aztán, mindenkire válogatás nélkül rátámadt. Utáltuk és rettegtünk tőle.
Kajetána nővér szerint viszont a liba szakrális állat. Először is patyolatfehér, amely a tisztaság ...

Fotó: Csősz Géza

Olivért nem izgatta túlságosan a Kajetána nővér ellen viselt háború legyen szó a legszorosabb értelmében vett hadműveletről vagy valamiféle furmányos intrikáról, amelynek a végén a kéjes katolicizmusban fetrengő purhonya elsüllyed egy barokkos körmondat túlzásaiban. Szóval Olivér, akiben mindig is túlbuzgott a természettudományos érdeklődés, amely azzal kezdődött, hogy leverte az összes fecskefészket a ház oldaláról; rájött, az emberek a halak életére törnek. Erre a felismerésre akkor jutott, amikor békákat mentek fogni. Jobban mondva anya csak fürödni akart, de Olivér nem bírta ki, hogy ne tegyen korszakalkotó tudományos felfedezéseket.
‒ Rá kell venni a halakat, hogy ne kapják be a horgot – ...

Fotó: Csősz Géza

Apánk, mivel nem az a könnyen felejtős fajta volt, totális háborút hirdetett a purhonya ellen. Ez egy titkos hadművelet volt. Csak ő, mi – az ikrek – és Olivér tudott róla.
Olivér abban a pillanatban semmiféle érdeklődést nem mutatott apánk nagyszerűnek ígérkező stratégiái iránt, mivel teljesen lekötötte a hal ügy. Azonban mi boldogan készülődtünk. Valahonnan a sufni mélyéről előszedtünk néhány régi pléhbilit, mivel egy háborúba kell a rohamsisak, csak azon sajnálkoztunk, hogy nincs egy igazi tankunk.
‒ A mennyország szomorú – mondta apánk, majd elmagyarázta: ez az összetűzés nem fizikai lesz, ezért semmi szükség sincs tankokra, hanem szellemi küzdelem elé nézünk. Itt a diplomáciai ...

Fotó: Csősz Géza

Aztán megszülettünk mi. Így már nemcsak Olivér, hanem mi is gyarapítottuk az istentelenek táborát. Kajetána nővér számára nem maradt más, mint feltüzelni a családot. Ők némileg vonakodtak felmérgesedni egy ilyen kétes kimenetelű ügy miatt, inkább óvatosan közeledtek a kényes matériához:
‒ Imádkozni kell, drága Kajetána – mondták a nővértől ellesett szemforgató módon –, imádkozni kell.
Kajétána dühösen harapdálta az ajkait, de nem adta fel. Vérmes volt és látomásos képzelőerővel rendelkezett. Így behunyta a szemét és elképzelte az apám nélküli világot. Ettől rögtön jobb kedvre derült. Azonnal rá is gyújtott egy cigarettára. Egy Munkásra. Mert Kajetána nővér alapvetően szocialista ...

Fotó: Csősz Géza

A keresztelőnk vallásháború szélére sodorta a családot. Pedig apánknak békés természete volt. Főleg lelkiismereti kérdésekben.
Csupán az apácákat nem bírta. Ez volt a gyengéje. Hacsak egyet is meglátott, akár az utca túloldalán békésen vonulni, azonnal elkezdte a fogát csikorgatni, majd sziszegett, fújtatott, végül kibuktak belőle a szavak:
‒ Látjátok? ‒ mondta utálattal ‒ pont, mintha egy kevély-csornáló pohontyot vesztő nyögsanyarta subálna.
Mi meg bólogattunk, mert apánknál az ilyesféle véletlen találkozások lelki traumái megállíthatatlan nyelvi leleményben torkollottak.
Ebben az apáca ügyben szívvel-lélekkel vele voltunk.
Így aztán Kajetána nővér, anyánk nagynénje, nem volt éppen ...