Fotó: Birtalan Zsolt

Józsi bácsi rosszarcú volt. Kábé születése óta. De lehet, hogy csak az első pár év viszontagságai után kezdtek kiülni arcára azok a bizonyos árnyékok, amiktől minden és mindenki hátrahőkölt, ha meglátta. A kisgyerekek felsírtak, a fiatal lányok sikoltoztak, az anyák elfordították gyermekeik arcát, az öreg nénik imádkozni, a bácsik átkozódni kezdtek, a kutyák eloldalogtak, a macskák fújtak. Pedig igazi angyal volt – legalábbis mindig ezt mondta neki fogadott nagymamája, a sarki kocsma takarítónője, a Gizi néni. Hiába a sok becézgetés, a kis Józsi boldogtalan volt és az is maradt. Közben észre sem vette, de szép eredménnyel kijárta az iskolákat, gyerekei, unokái születtek. Azon a napon is éppen a ...

Fotó: Acsai Miklós

Szólhatnék az időről, mert egyértelmű, vagy pár gondolatot az aranymetszésről, mert mint tetszenek látni a komponálást egy hozzáértő valaki… de az utolsó karakterek előtt egészen biztosan szóba jönne a halál, ami viszont időpocsékolás mert az egy teljesen másik állapot, és ha engedjük, hogy ennek a fura gondolatnak az örvénylő természete átjárja és lehúzza a vasárnapi rántotthússzagú lustaságunkat, akkor már csak felocsúdás csorgó nyálbuborékjának csillanása emlékeztethet minket arra, hogy a lényeges dolgok természete homályos, pont mint a háttérben. Így jobb, ha megkíméljük egymást az efféle hülyeségektől.
vi

...

Fotó: Altnőder Emese

- Tudok repülni, tudok repülni, tudok repülni...
- Nem tudok repülni, nem tudok repülni, nem tudok repülni.
- Annyira negatív a hozzáállásod, hogy nekem sem megy. Pedig ment.
- Ment? Úgy érted repültél?
- Igen.
- Szerintem felugrottál. És ennyi.
- Fel. Tehát nem le. Ugye? Ha pedig fel, akkor repültem.
- Szóval, ha én most leguggolok, akkor mindjárt törpe leszek vagy vakond?
- Csak ha átszellemülsz. Az a lényeg, nem az, hogy hol vagy.
- És te ott fent átszellemülsz.
- Van úgy.
- Aham. És mondd csak mi voltál előbb a tojáshéj a seggeden vagy az átszellemült tojáshéj a seggeden?
- Jajj, Rozál az a bajod, hogy túl komolyan veszed a komolytalanságot, miközben befeszülsz a könnyűségben és ettől olyan ...

Fotó: Nagy Krisztián

A vita sehogy sem akart véget érni. Valami régi dologról volt szó, hogy kit hogy hívnak. Idegesítőek voltak. Ő meg nem tudott aludni, mert zavarta a fecsegésük.
- Te egy ősember vagy – mondta egy érces hang –, de vigyázz, mert a végén befognak, hogy mutogassanak az állatkertb en, mint egzotikus állatot.
Ebből aztán egy végtelen szócséplés kerekedett arról, hogy ki az egzotikus állat és ezt milyen tudományos bizonyítékok támasztják alá.
- Esküszöm – érvelt egy bársonyos hang –, egyszer aláíratom veled a beismerő nyilatkozatot.
Ő is szeretett volna valamit aláíratni velük! De ehelyett persze csak további szószaporítások történtek, egészen addig, míg ő végül valahogy mégis elszenderült, mert ...

photo by morpho

A sárga csak villogott. Néha mintha mutatná az utat, néha mintha csak jobban elhomályosítaná azt. A kéz melege azonban nem hagyta elbizonytalanodni. Különben szerette ezt a színt. Szinte a kedvence volt.
- Mi van előttünk?
- Egy szomorú sárkány, aki letargikusan bólogat, mivel az egyik fejében bolond gondolatok kavarognak arról, hogy lehet ő nem is sárkány, hanem az a cuki mackó a játékbolt kirakatából, amelyet nem akartál nekem megvenni, a másik fej…
- A valóságról kérdeztelek.
- Ja, az a szokásos, nincs semmi érdekes.
- És van valami sárga is?
- Egy kiskutya most pisilt le egy oszlopot.
Szóval csak a szokásos.   Nyugodtan lehet haladni tovább.
má

Fotó: Birtalan Zsolt

Lássuk be, hogy tényleg elég nehéz megpihenni manapság. Folyton csak menni, menni kell! Kifejezetten csodaszámba megy, amikor az ember rábukkan egy zsebkendőnyi területre, ahol nincs kirakva   a megállni tilos tábla. Jellemzően nem is hisszük el, hogy találtunk egy ilyen zugot, ha meg mégis, akkor két percen belül megjelenik egy forma, aki leüvölti a fejünket, hogy húzzunk már el onnan anyánkba, (aki egy véresszájú femináci szopórongy) és sürgősen keveredjünk vissza a forgatagba, mert hogy mindenki ott csapatja és különben is, mik vagyunk mi, hogy ki akarunk kapcsolni két percre? Elmondom, hogy mik: optikai tengelyeken lógó gyíkemberek, installáció manuál, akik egy pszichológiai kísérletben vesznek részt, ...

Fotó: Szász Zita

- Helló! Szeretnék lemenni.
- Helló! Szeretnék felmenni.
- Ne szívass már, még alig indultál el.
- Ne szívass már, még alig indultam el. Már most adjam fel?
- Nem, ne add fel sőt hajrá, de... engedj már le.
- Ok.
- Köszönöm.
- De előbb engedj fel. Vagy oldalazz el felettem.
- Nem tudok. Nem bírná a csípőm. Szar a patellám.
- Miért nem ezzel kezdted?
- Gondoltam előbb köszönök.
- Pedig mókás lett volna. Szia! Ne haragudj, de szar a patellám és fáj a csípőm ezért nem tudok eloldalazni feletted, megtennéd, hogy leengedsz?
- Akkor leengedsz?
- Te sajnáltatod magad? Azt hiszed, hogy csak azért mert nem vagy képes megtenni ezt vagy azt, akkor már feladhatod?
- Tudtam, hogy hiba volt a filozófia tanszék közelében ...

Fotó: Birtalan Zsolt

.....szia elsőre az jutott eszembe hogy kitalálok egy hihető hazugságot és ezzel részemről letudom hogy miért kések de aztán rájöttem hogy nem ér nekem ennyit ez az egész hogy hazudjak és húzzak még egy rubrikát a bűneim ánégyesén úgyhogy úgy döntöttem hogy elmondom az igazat hogy kurvára éhes voltam és gondoltam főzök magamnak egy tésztalevest az előrecsomagoltat de mivel vízköves volt a vízforraló így úgy döntöttem hogy a vasalón fogom felforralni a vizet ja mert a gázpalack kurvára üres de ez most nem lényeges szóval a vasaló tökre el volt pakolva illetve gondolom régen használtam mert nekem a gyűrött az tetszik de kiderült hogy sosem volt vasalóm mert szeretem a ráncok szagát szóval elbasztam ...

Fotó: Szász Zita

Micsoda demagógia! Még hogy fel kell menni?! Ki mondta? Anya? Kinek az anyja? Az enyém biztos nem. Árva vagyok. Tiltakozom! Kikérem magamnak. Nem megyek sehova. Az alapvető emberi jogaim és lapellálok. Jó, akkor kapellálok. Ap…micsoda??? Különben is kit érdekel?! Anya! Segítség! Én most ide lefekszem, mert nagyon elfáradtam, és ha majd kipihentem magam, akkor mérlegelni fogom, hogyan akarom eltölteni a délutánomat. Addig ejtőzöm egy kicsit. Hé! Hagyd abba! Ez disznóság! Nem vagy a testvérem. Nem is ismerlek. Segítség, el akarnak rabol ni! Ez a nő itt akaratom ellenére….
má  

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -

Fotó: Nagy Krisztián

Idő. Állandóan ezt mondogatta. Idő. Jött két ember, akik a kertet ásták fel, nekik is azt suttogta: idő. Ezt olyan hangsúllyal tette, hogy az emberek másnap már nem tértek vissza. Amikor felelősségre vonták, megvonta a vállát, de azt még odavetette: idő.
Nem lehetett vele szót érteni. Illetve csak egyet. Az időt. Ennyi. Mindenki feladta. Többet nem foglakoztak vele. Úgy tettek, mintha nem létezne. Ez egy mindig működő taktika.
Sok évvel később a francia szótárból kiesett egy Risperidon recept, amelynek a hátára ezt írta: „A tér színes tintapacaként folyik szét, majd elillan. Helyette marad a pillanat. Annak azonban nem lehet a nyomára lelni Marad a siess és siess. Én nem sietek. Azért sem. Lehet, eszem ...