Fotó: Móricz-Sabján Simon

Tíz kanál volt a háznál. Ebédkor anyám kihúzta a kredenc fiókját és a leves mellé tette őket. Három készlet maradványai keveredtek, amit mi sosem láttunk egyben. Nem evett addig, amíg be nem fejeztük, mert villával csak nem es zik az ember se levest, se főzeléket.

Ilyen szájjal még úgyse, mert az csíp.

A tyúkoknak a kukoricászsákban volt egy nagy alumínium lapátjuk. Azzal szórakoztam, hogy ha lapáttal ehetném a levest, akkor anyám is enne velünk. A tyúkokat így meg azzal viccelném meg, hogy a lapáttal szedem őket a lábosból.

Azzal, amivel a darát szedtük nekik.

Röpült a tockos.

Minden tyúkot levágtunk. Anyám a kis sámlin kopasztotta őket, pedig tudom, hogy szerette az egyiket, a ...

Fotó: Móricz-Sabján Simon

- Képzeljen el egy fényes helyet, ahol most éppen van. Írja le nekem kérem, hogy mit érez, mit lát.
- Nagyon bánt ez a fény, de végig kell mennem. Nem nyúlok semmihez, ígérem. Egy rossz gyerek vagyok, sarokba kell állítani, végig kell néznem, ahogy a köszvényes földesúr a sült csülökhöz elfogyasztja a merlotját és hangosakat röfög hozzá.
- Értem. Nincs semmi pozitív, ami eszébe jut?
- Csak egy szolga vagyok, aki tálcán hozza a legjobb borokat, de a kóstolásban, bocsánat, vedelésben már nem vehet részt.   Ott van az a marha sok hordó, és nem nyúlhatok hozzájuk…
- Próbáljunk meg elrugaszkodni ettől a képtől. Öhm…próbáljon meg kreálni valami kiutat ebből a szorongásból.
- Maga mit ...

Nagy Zopán: Közös portré no. I-II, 2002

Aha. Már megint te és a tükröződéseid. Most mit akarsz mégis? Engem? Ugyan, hagyd. Magadra vagy kíváncsi, arra hogy mit mutatok belőled. Egyébként is. Folyton magad keresed bennem. Belőlem is te nézel ki, azt hiszed. Hogy nem te, hanem az az egy? Az az egy néz ki mindenkiből, ami belőled is? Ki volt az, na, ah, nem emlékszem, francba, de muszáj folyton egy híres férfit idéznem, hogy hihető legyek? Figyelj. Nem, nem, most te figyelj. Nézd. Ez vagy te itt. A tükörben, amit a kezembe adtál. Ez meg én a tükör mögött. Egy másik ember, aki tartja neked a tükröt. Vágod? Másik, érted, másik.
Persze most azzal jössz, hogy menekülök folyton, hogy hárítok, meg nem hiszem el, hogy valójában egymás ...

Nagy Zopán: Anna - 1994

Jól emlékszem a pillanatra, mikor egy késői estén megjelenik. Olyan tizenhat lehetek, egy régi tanácsi üdülőben vagyunk, fotelek, székek, még a hetvenes évekből, kerek asztalok, kis terítőkkel, hasas tévé a sarokban, társasok, néhány könyv egy polcon, és hatalmas üvegajtók ki a kertre. Sötét van már, tíz óra körül, a rücskös falú épület mögött pedig ott csobog a Balaton. A nagy ajtók valamiért nem a tóra néznek, hanem a mélyzöld parkra.
A vendégek mind a központban sétálgatnak, hűtőmágnesek, úszómatracok, műanyag színes szandálok és csörgő karperecek közt bolyongnak barnán, kakaóvaj szagúan egymásba karolva, és néha becsábulnak egy-egy tarka boltba, hogy megnézzék az óriás ...

Nagy Zopán: Jules-duplex, 2004

Tetszik itt, napfényes, tiszta, elegáns, szerintem kedvelni fogjuk, jó lesz új törzshelynek. És a pultos hölgy nagyon csinos. Eszembe jut róla valaki. Az adottságairól, ha érted. Gyerekkoromban apámat néha elkísérhettem a kocsmába. Nem meséltem még? Különös. Tulajdonképpen nem történt ott semmi soha, pusztán a füstszagú nadrágok és ráncos kezek közt néztem, ahogy a magasba nyúló felnőttek sárga foga hozzáütközik a feles pohárhoz, aztán felemelik karjukat, és erősen hátba veregetik egymást. Hónaljban kifeslett, elszíneződött ingjeiket bámultam, és figyeltem a testek és hangok erejét a félhomályos borszagban. Ildi, aki az imént eszembe jutott, hatalmas mellű, barna nő, folyton szélesen ...

Fotó: Nagy M. Hedvig

Mondtuk a kórboncnoknak, hogy ha végzett, ne rakja már vissza a Jánosba a szívét, mert szeretnénk magunkkal vinni. És ezt mégis hogy képzelik? Ez nem egy étterem, ahonnan el lehet vinni a maradékot. Mi nem is akarjuk megenni, éppen ellenkezőleg, szeretnénk megőrizni az örökkévalóságnak. És ha még egy kis formaldehidot is vételezhetnénk, nem lennénk hálátlanok. Tudja, szeretnénk elrakni egy befőttesüvegbe, mert a Jánosnál jobb embert még nem hordott a hátán a föld. Rendben. Húszezerért vihetik. Csak tízezer van nálunk. Az kevés lesz. És van itt valahol egy bankautomata? Maguk valami szektások? Nem, dehogy, csak nagyon szerettük a Jánost. Igazán sajnálhatja, hogy nem ismerte. Aha. Akkor megkapom azt a ...

Fotó: Nagy M. Hedvig

Ez rettenetes. Igazán bánhatott volna velem kíméletesebben is az élet. Egy hónap múlva osztálytalálkozó, de ezzel a fejjel szerintem inkább itthon maradok. Hát hogy nézek már ki? Rajtam nem segíthet már se fodrász, se kozmetikus. Ide plasztikai sebész kellene, nem mintha lenne ilyesmire pénzem. Pedig mennyire jól néztem ki a szalagavatón. Akkoriban olyan melleim voltak mint valami pornósztárnak. A fenekemről nem is beszélve. Most meg lóg mindenem. És hát elég rendesen el is híztam. Velem akart táncolni mindenki. Aztán hirtelen elmúltam harminc, és már nem akart velem táncolni senki. Ha értik hogy értem. Na mindegy, kár ezen keseregni, ami elmúlt elmúlt, majd a következő osztálytalálkozóra összeszedem ...

Fotó: Nagy M. Hedvig

Mégis mi mást tehettem volna? A rongyrázását egyszerűen már nem lehetett tovább elviselni. Neki nem volt elég jó a trappista, mint a hozzánk hasonló szerencsétleneknek, azt mondta, hogy ő aztán nem veszi még egyszer a szájába azt a szart. Mondjuk a trappista tényleg elég szar, de hát a kettőnk nyugdíjából csak ilyen szarokra futja. Bezzeg a kannás borra sosem húzta a száját, pedig ha valami szar, akkor a kannás bor tényleg az.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy fürt szőlővel, egy almával, meg háromféle lábszagú sajttal állított haza a közértből. Tisztán emlékszem, mert a szemembe se mert nézni, csak motyogott összevissza a kezeit tördelve, hogy tudom, Marika, nem engedhetjük meg magunknak, de úgy ...

Syporca Whandal: Én No. 8

- Margitka! Vegyed tudomásul, hogy ebben a faluban ilyen ízléstelen tablókép még sohasem díszítette a pékség kirakatát. És amíg ez a közösség a Mészáros Lázár pék kenyerét eszi, addig ez így is marad. Amúgy pedig beszédem lesz anyukáddal.
- Gitta néni egylevegővel! Engem nem az anyám szült, hanem a döntéseim. A pék kenyerét pedig sohasem eszem mert lisztérzékeny vagyok, úgyhogy legyen olyan jó és adja ide azt a kibaszott technokol rapidot, amit a nagyszünetben lopatott el a táskámból a debil fiával, két fikaevés között. Nincsen jobb és okosabb indokom annál, hogy én ez vagyok, és így vagyok én, de abban egészen biztos vagyok, hogy rólam ez a kép lesz a kirakatban.
- Nem értem, hogy mi lett ...

Fotó: Syporca Whandal

Dédanyám 11 gyereket szült, négy maradt életben. Közülük a legidősebbet a családban Máriának hívták. Mária bácsi nevének történetéhez tudni kell, hogy hagyományunk szerint a gyerek megkapta az első szülöttnek járó István nevet, aztán az apja és nagyapja nevét, majd a védőszent neve következett. Úgy alakult, hogy Mária bácsi a második gyerek születésével egy időben, nagyjából két és fél évesen halálos betegséget kapott, így neveit szülei, párhuzamosan az utolsó kenet feladásával, az újonnan érkezettnek adták. A probléma azon a ponton jelentkezett, hogy Mária bácsi a halál torkából szabadulva életben, de név nélkül maradt. És miután a családi hagyomány szerint neven változtatni nem ...