Fotó: Varga Imre

Erzsi néni elesett a temetésen. A legtöbben azt hitték, hogy a gyászmunka ránehezedő terhétől rogyott meg, de valójában egy göröngy volt a ludas. A gyorsaság és egyszerűség jegyében drága halottja sétabotját vették elő, hogy segítse csoszogó járásában, azonban miután Józsi bá jó húsz centivel magasabb volt nála, le kellett faragni a kopott, mélybarna, markolatánál réz sasfejjel díszített pálcából. Erzsi néniben lényegében ekkor tudatosult Józsi bá halála. Hirtelen, mintha vakufényben villanna házuk, látta, hogy minden az öregre volt méretezve.  A fürdőszobában a valaha fehér, most már piszkossárga szekrény és ajtaján a vakuló tükör pont úgy volt elhelyezve, hogy Erzsike csak a homlokát ...

Fotó: Varga Imre

Túl sokat gondolkodsz - mondta - majd letette az evezőt. Nem lusta volt, csak reménytelenül reménytelen és menthetetlenül menthetetlen. Romantikusan hülye is, illetve csak túl sokat jutott kompromisszumra önmagával, az őszinteség terén. Ha lett volna kedve önmagába nézni, első ránézésre hazug, de kerülte önmaga látását. Mikor aludt, akkor vágyta az igazat, hogy ölhessen, hogy ölelhessen, hogy szeressék, vagy csak egyen egy kis húst amitől újra megerősödik a zöldségekbe vetett hite. „Az undor az én dzsípieszem az erkölcsös elhízás sztrádáján.” Csodás ars poetica. Az evezőkkel próbáltunk megdobni pár hattyút, mert a képeslap látványtól izzadt a tenyere, így száraz kéz a kézben ringatóztunk a ...

photo by morpho

- Nézd, pont egy ilyen balkezes kell nekünk.
- Ja, de ez nem zöld. Meg hát, ki tudja honnan sodorta ide a víz, vagy mi ez?
- De ez tud úszni is.
- Ha csomót kötnénk miénkre, az is tudna úszni
- De nem kötünk.
- Nem, mert nekünk van méltóságunk. Meg ez mocskos is, nézd meg miben úszik.
- Lemoshatnánk. Látszik rajta, hogy strapabíró.
- Használt, vehetnénk egy újat is.
- De nem veszünk, nincs is rá pénzünk.
- Mert nem adnak! Ez is a mi hibánk?
- Köthetünk néha értelmes kompromisszumokat is nem?
- Figyelj, én ehhez hozzá nem nyúlok, a macskám is szebb nála, pedig az aztán ronda.
- De pont ilyen kell nekünk.
- DE EZ NEM ZÖLD!
hk

                       ...

Fotó: Barbay Csaba

Zsoltika nem készült el időben. A tanárnéni megengedte neki, hogy befejezze a Házifeladatot. A többi gyerek el ment lappdázni.
Ez már sokkal jobb lesz, Zsolti. De úgy látom, nem figyeltél, amikor az egybe- és különírásról tanultunk a héten. És mi az a lappda?  Olyan, mint a lebke, meg a köppeny? Ilyen szó nincs.
A Tanár néni segített Zsoltinak a fogalmazásban. Az első fogalmazás nem sikerült túl jól. Salynos újra kelett írni, mert nem az volt a feladat. Nem lehetnekbenne lázadó robotok, mert olyanok igazából nincsenek.
Ne kezdd megint, Zsoltika! A fogalmazás címe: Egy napom az iskolában. Már megint elkalandozol. A helyesírást majd a végén kijavítjuk.
Az iskolában nem történt ma semmi különüs. Kimaradtam a ...

photo by morpho

Egyszerűen biztos vagyok benne, hogy most tényleg felszállt arra a rohadt metróra, leült az első üres ülésre és reméli, hogy én is felszállok, mellé ülök, rámosolygok, és minden ugyanúgy megy majd, mint eddig. De ennyire könnyen nem adom meg magam. Persze legszívesebben felszállnék és megadnám, de még nem tudom. Azt találtam ki, hogy várok. Ha most rögtön megírja, hogy sajnálja, akkor felszállok. Ha nem, akkor az ellenkező irányba megyek, és én írok neki, hogy sajnálom, hogy még csak nem is sajnálja. Jaj, de azért nagyon remélem, hogy nem indul el még az a metró! Vagy csak nélküle, mert az utolsó pillanatban kiugrik az összecsukódó ajtók között.
Tudom, hogy itt áll kint a peronon. Úgy tesz, mintha a ...

Fotó: Fecher Ágnes

Tapintatból tette ki a feliratot: IRODA. A kerítésen ugyan valami rém lehangoló tábla hirdette a szerény létesítmény eredeti rendeltetését, ami végeredményben érdektelen is volt, hiszen senki sem használta annak megfelelően.
- Mondja aranyoskám – csoszogott be szinte minden nap Klári néni a szomszédból –, lehet itt szemüveget kapni? 
Amikor megtudta, hogy nem, akkor fáradtan huppant le a székre, és a fiatalkoráról kezdett el mesélni.
Egy héten egyszer a három utcával arrébb lakó Béla bácsi is beugrott, aki a szomszédját szerette volna feljelenteni a harapós kutyája miatt, és amikor megtudta, hogy ezt nem itt lehet intézni, akkor komótosan előhúzott egy csomag rágógumit a zsebéből és hosszas babrálás ...

photo by morpho

Nem arról van szó, hogy már senki sem csinálja, hanem inkább arról, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy akár csinálhatná is. Egyszerűen nincs rá igény. Elmúlt. Mint a spanyolnátha, a kolerajárvány vagy egynéhány igencsak hóbortos divatőrület. Így aztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy felesleges kacattá vált minden olyan a múzeumokban logó portré, amelyről kitartóan keresik a szemkontaktust régen elhunyt egyének a poros múltból, hiszen ez az attitűd teljes mértékben meghaladottá vált. Hasonlóan ócska limlom Ady verse is, mert azt a sort miszerint fogom a kezed, mégy úgy ahogy lehet érteni. De mi a franc akar lenni a vénülő szememmel őrizem a szemedet?! A költő valószínűleg túl sokat ivott, így belegabalyodott ...

Fotó: Fecher Ágnes

Ez lesz mostantól, pedig még csak most kezdődik. Időben érkezni bármi áron. A világ rohan, közhely. Az ember mindig lemarad valamiről, közhely. A roller trendi, közhely. A gyerekroller, na az valami, de ezt leírni közhely. A lényeges kérdés, hogy hová megy? Oviba, bölcsibe, sehova, menekül az apja elől, menekül az anyja elől, ami közhely, vagy csak játszik. Anatómiai szempontból vizsgálva a történteket a végeredmény az izzadás. Kabát, erőlködés, magas pulzus, lüktető nyaki erek. Filozófiai szempontból értelmezhetetlen, mert ahhoz bátorság kell, de bátornak lenni közhely, még akkor is ha egy ártatlannak kinéző gyermekről van is szó. Hogy csak egy példát említsek, mi van, ha a gyermek rollere tele van ...

Fotó: Varga Imre

Tele van a mi szívünk örömmel, mert jeles szerzőnk Magyary Ágnes (e lapokon má-ként ismerhetitek) kapta meg (megosztva Csík Mónika délvidéki írónővel) az idei Fehér Klára Irodalmi Díjat Az ördög operába készül és más történetek című kötetéért.
Ezúton gratulálunk neki sok szerettel.