Fotó: Varga Imre

Azt hiszem azon az iskolai ünnepségen adta fel. A hosszú fapadokon egymáshoz préselődve ültek, a fehér ing és a rosszul szabott olcsó öltönynadrág egy masszává gyúrta őket. És akkor hirtelen, valahogy a semmiből, egész pontosan srégen hátulról érte a gyengéd simogatás. A váratlan gesztus elég volt ahhoz, hogy elfelejtse azt, hogy mennyi méltatlanság és meg nem értés fogadta, hogy hibái megbocsájtást nyertek, hogy végül is elfogadták, sőt valamiképp jutalmazni is fogják. Aztán kihívják azokat, akikre igazán büszkék lehetnek. Elsőként a mellette ülőt. És akkor meglátta a tanár arcán, hogy kínosan érzi magát, mert elvétette a mozdulatot. Egy fejjel odébb simogatott.
hk

              ...

photo by morpho

- Ha rendőr lenne valamelyikünk, akkor most elsüthetnénk a fekvőrendőrös poént.
- Ha én lennék a rendőr, akkor most rögtön lelőnélek az ilyen szaros szóviccekért.
- Szerintem nem volt gáz.
- Te rajzoljad azt a csonka karú kőcsávót, aztán menjünk.
- Hadrianus.
- Leszarom, milyen anus. Él? Nem él. Akkor minek kell lerajzolni.
- Na, valakinek megint nem jött össze.
- Kussolsz.
- Vagy lehet pont összejött?
- Szerintem összejött neki.
- Na, pattanjatok le rólam, de gyorsan. Te rajzold a vitézt, te meg, te meg csak kussolj.
- Tökre nyomja a lépcső a nyakam. Felkelhetek?
- Légy szíves még bírjátok ki. Maximum tíz perc.
- Én nem értem ezt az egészet.
- Nem baj.
- Miért lesz jobb a kőcsávó attól, hogy mi itt fekszünk?
- ...

Fotó: Barbay Csaba

Azt gondolom, hogy dodgemen sírni tulajdonképpen egészen felemelő dolog tud lenni. Olyan, mint a cirkuszban sírni a bohócon, vagy mondjuk egy vidéki búcsúban megkönnyezni a sárga kis kakasos nyalókát. Ráadásul úgy sírni a dodgemen, hogy közben az ember három éves kisfia is az ölében ül, az már művészet, az már túl mutat azokon a klasszikus idegösszeroppanós, szappanoperás izéken, az már komoly dolog. Sosem értettem, hogy az emberek miért sírnak jobban, vagy kevésbé jobban valamitől? Vajon miért van az, hogy egy gyalázatos szerelmi bánat, sokkal látványosabban ráz meg, mint amikor az anyádat veszíted el végleg? Egy hülye szerelmi csalódás, vagy egy gagyi félrekúrás miatt képesek vagyunk a saját ...

Vasárnapi romantika, fotó: Füle Zsófia

Megyek haza, erre ott ülnek rajta. Illetve nem ülnek, hanem smárolnak. Ülve. Ülve smárolnak. Pedig fiatalok. Miért nem állva smárolnak? Nagy a nyelvük? Lehúzza a fejüket? Az ott az én padom. Én voltam itt előbb. Én már akkor itt háltam, amikor még csak egy tervrajz volt az alpolgármester szeretőjének az asztalán. Én már akkor is itt aludtam, amikor az alpolgármester szeretője szólt a férjének, hogy lesz ez a meló, ez a parkrendezés. Minek? Minek kellett ez? Én vagyok a ronda és nem a park. Meg lehet mondani. Ide kell jönni és meg lehet mondani. Kérem maga ronda. Magára máshol lenne szükség. Ott, ahol a csúfok megbuknak. Ott, ahol igény van a magányra. Kérem, innen menjen el, mert ez a ...

Fotó: Puskás Erzsi

Arra ébredt, hogy tulajdonképpen nem akar felkelni. Viszont ha nem kel fel, akkor vagy visszaalszik, vagy csak fekszik, és azon fortyog, hogy nem akar felkelni, vagy esetleg felébresztheti a mellette horkoló férfit, és szexelnek.  De amikor minden opciót végigvett, rájött, hogy egyikhez sincs semmi kedve. Pedig a nap sütött, lusta nyárvégi szombat délelőtt volt, amikor lényegében az egész világ az övé. A hasára fordult, és belefúrta a fejét a párnába. Lustán unalmas, állott alvásszag vette körül. Ez lehet a baj - gondolta. Hogyan lehetne elvárni a világtól, hogy ne legyen lustán unalmas, állott alvásszagú, ha az ember napi alfája és omegája sem képes másra?
Felkelt, kávét főzött, elmosogatott, kitessékelte az ...

Fotó: Fecher Ágnes

- Te nyertél?
- Majdnem.
- De nem nyertél.
- Miért te igen?
- Dehogy. Gondolod, ha nyerek veled üldögélnék itt?
- Igen.
- Hát pedig nem. Illetve, ha mondjuk lenne egy hármasom, akkor de. De egy telitalálat tájfunként kapna fel mellőled barátom.
- És, ha négyesed lenne?
- Az lenne a legrosszabb. Akkor teljesen döntésképtelen lennék. Nem lennék elég csóró és nem lennék elég gazdag sem.
- Amúgy mi a bajod velem?
- Semmi. Tényleg. Testvéremként gondolok rád.
- Biztos velem van a baj, de most hülyének nézlek.
- Tudod te vagy a jobbik énem. A lelkiismeretem.
- Baszki én a Dezső vagyok. Ennyi. Hetvenhat kiló, száztízpernyolcvanas vérnyomás és egy nyeretlen lottószelvény. Ez vagyok én. És tudod, hogy mennyire ez vagyok? ...

Fotó: Barbay Csaba

Csak félig volt kielégítő az magyarázat, amelyet a szöggel átvert betonra adott.
- Olyan erről vitázni, mint búcsúbeszédet tartani egy abszurd kaktusz teteme felett – mondta, de látva a hitetlenkedő arcokat, még gyorsan hozzátette – különben is Puskin idegbeteg volt, mivel nem akart kalapot venni a feleségének.
Kifejtette, nem az a kérdés, hogyan került a szög a betonba, és aztán a beton meg hogyan kötött ki a szeméttelepen, hanem inkább az, miképpen tette tönkre Puskin az erotikus racionalizmusával a felesége jó ízlését, amely végül is olyan tragédiához vezetett.  Majd a beton civilizációs szerepét kezdte fejtegetni. De ekkor már végképp belezavarodott a saját elméleteibe, mivel azzal fejezte be a ...

Klauzál utca, 2014 Fotó: Tóth Illés

Ötödig órája. Meleg van. Árnyék sehol, tömény unalom és borzalom. Egyetlen izgalom: a vödör. Ontologista bigottság vesz erőt rajta. Ez az az állapot, amikor úgy érezzük: még egy perc, amely mozdulatlan várakozással telik el és képesek lennénk ölni. A férfi a vödörrel emlékezteti valakire. Valószínűleg senkire, de ha nem tereli el a gondolatait, akkor két perc múlva már azon tépelődne, hogy leveti magát az autókereskedés lapos tetejéről, amely nevetséges lenne, hiszen azért jött ide, hogy meglesse, igazak-e a pletykák. Bárcsak igazak lennének!
Amikor hajnalban felmászott oda, akkor még azt gondolta: ennél nagyobb csapás már nem is érhetné az életben, de a hőség mindenkire ...

photo by morpho

A félig logikai és félig rádiótechnikai kalap az egyetlen ésszerű magyarázat a szorongás barázdáira.  Jó lenne, ha végre születne erről egy tényfeltáró dolgozat, amely arra is rávilágítana, hogy az ősi kultúrák vajon miért ignorálták eme nemes ruhadarabot. Mert mennyivel más utat járt volna be az emberi fejlődés, ha azt olvashatnánk: vette Odüsszeusz a kalapját és kihajózott, mint rettegés a kishitűségből. Mindezt persze hexameterben. Mert a kalap eszenciája, hogy egyáltalán nem hasonlítson egy kalapra. Ezért van szükség a logikára és a rádiótechnikára. Ugyanis, ha hasonlítana, akkor már nem lenne kalap csupán egy barázda a szorongásban.
má

      ...

Fotó: Fecher Ágnes

Ha a peronszámláló diákmunkás, engem meglátva húz egy strigulát, már vagyok valaki?
Ha korlátlan bérletem van a fitneszterembe és nem félek használni, már vagyok valaki?
Ha a recepciós rám köszön reggelente a bejáratnál, este pedig kienged az ajtón, már vagyok valaki?
Ha előre engedsz a lépcsőn, a liftnél, pénztárnál, csak, hogy megbámulhass hátulról, már vagyok valaki?
Ha saját pin kódom van a bankszámlámhoz, amit nem szabad felírni és a kártyával egy helyen tárolni, már vagyok valaki?
Ha személyigazolvánnyal, útlevéllel vagy egyéb fényképes igazolvánnyal tudom magam igazolni, már vagyok valaki?
Ha annyi százalék kedvezményt kapok a megrendelt szemüveglencsére ahány éves vagyok, már vagyok valaki?
...