Fotó: Birtalan Zsolt

Csendre vágyom. Halk neszektől hangos, hosszú, békés csendre. Mert a csend is csak attól csend, hogy hallod azt, amit máskor nem. Az óra ketyeg, a ruha suhog, valami csöpög, valaki szuszog. De a csend játszóterén tán nem ők a legharsányabbak? Valójában próbálják elnyomni egymást, megnyerni a hallgató fül figyelmét. Igaz, erre a játszótérre is elhallatszik valami zümmögés a távolból, de csak elterül minden más alatt, mint a kiszáradt homok. Sokszor nem merek megszólalni. Mindenki hangosabb. Gyorsabban beszél, határozottan, ellentmondást nem tűrve vitázik, állít, kijelent. Sok hülyeséget. Hiányos gondolatmenetek, látszatmegoldások, felszíni káprázatok vezérelnek akár egész tömegeket. Tényleg egy ...

Fotó: Birtalan Zsolt

Na, látod Judit, ez az. A híres hagyaték itt rohad. Apám úgy tekintett rá, mint valami vár, aztán nézd meg, hogy néz ki?! Mint egy rakás ipari hulladék. Hét sufni tele kacattal. Az első egy kis hús feldolgozófülke, a második szerszámtároló, a harmadik tele ócska antik nyavalyával. „Kincsek!” Tudod, hogy mi mindent összehordott, már mikor megismerkedtünk, akkor is? A negyedikben  kertész holmi, vetőmag, ilyesmik. Nem is értem miért érdekel ez téged. Az meg ki van dekorálva ízléstelen tájképekkel, meg túra holmikkal, pedig azt hittem ismerem az öreget. Borzalom. Ne haragudj, most nem fogom itt nyitogatni. A kulcsok a kocsiban maradtak. Miért fontos ez? Te is ilyen kacatkirálynő lettél? Ott az utolsó előttiben ...

Fotó: Birtalan Zsolt

Bírom a városi nagyházakat. Igaz, általában a kertes családi ház a hétköznapi álom. Kert + ház = saját birodalom. Ugyanakkor a kertes ház magányos alkotás. Csak áll ott egymagában, sose tudja meg, milyen összesimulni egy másik épülettel. Milyen az, mikor két ház hatalmas felületen összeér, és egymás testét faltól falig fűtik. Szív utca 12, 14. Tiszta erotika. Titokban nő össze az egész háztömb egy valódi lakóházközösséggé. Esténként lehunyják sok szemüket, hogy reggelenként a kerregő rolók hangjával ébresszék egymást. Aztán büszkén állnak egész nap, és ki-ki a maga módján munkálkodik. Az iskolának, meg a hivatalnak például délelőtt rengeteg a dolga. Az éttermes ház délben kezdi a ...

Fotó: Birtalan Zsolt

- Te milyen házban laksz? - kérdezi, miközben sűrű kék gubancokat rajzol a papírjára.
- Nem érdekes - mondom -, egy nagy szürke épületben, a városban.
- A mi házunkban két fürdőszoba van. Egy az alsó, és egy a felső emeleten. Neked milyen a fürdőszobád?
- Nekem... Nekem sárgás színű... - és semmi közöd hozzá, folytatom magamban, miközben megjelenik előttem az öntöttvas fali csap, meg az a mocskos WC a folyosó végén, ahova szükség esetén kijárok.
- Nekünk van egy pincénk, ahol a szauna van, és lifttel lehet felmenni az én szobámba. Neked van lifted?
- Nincs valami házi feladatod, amit meg kell csinálnod?
- Középsős vagyok oviban - mondja, és firkálja tovább a kriksz-krakszokat.
- Pedig igazán ...

Fotó: Birtalan Zsolt

Jobb azt úgy megvallani, hogy ha rád nézek, azonnal szerelmes leszek beléd, annak ellenére, hogy tudom, nincs esélyünk egy normális közös életre. Bár ki tudja, lehet, hogy a teremtő nekünk sosem szánt normális életet. Már  ha a teremtő foglalkozik egyáltalán efféle méricskéléssel, mint hogy „normális”, „abnormális”, „normálisabb”... Mert egy mindent magába foglaló, és mindent el is fogadó képzeletben nincs szükség az osztályozásra. Úgy jó a minden, ahogy az van! Látod? Megint. Könnyen elkalandozok, pedig mindenki számára nyílt titok, hogy ez is, meg az összes ehhez fogható üzenet, a szexről szól. És én ahelyett, hogy amint rád nézek, megdugnálak, kiszámíthatatlan köröket futok a ...

Fotó: Aknay Csaba

Szívesebben szerepelnék csoportképen, családi albumban, egy magazin mellékletében vagy egy menő vodka dizájnolt címkéjén. Ideák és gyorskölcsönök hirdetési arcaként. Rám nézel, felveszed, belehalsz. Nem csak te, még az is akit szeretni fogsz, vagy csak ránéztél, miközben rámarkoltál. Ott lennék a bunkók évszámos tetkóiban, a Jézus portrékban, a jakuzán, a másodedzőn, a pom-pom lányok orgazmusában, ott lennék miközben beütöd a pin kódodat, majd kiveszed és számolod. Mire lesz elég? Ráadásul eltelt már tizenkét hét, hogy nem figyeltél, hogy nem volt biztonságos, és most már tuti hogy elmondható. A részegen elmorgott hülye dalok, a csapatleépítő tréningek, a szilvás unicum transzcendenciája, ami ...

Fotó: Aknay Csaba

- Jó estét! Miben segíthetek?
- Béreltünk egy lakosztály, Sámson névre.
- Pillanat máris nézem. Igen, itt van. Lakosztály két személyre, jacuzzi, pezsgő, wifi kód az asztalon, kilencedik emelet nyolcas szoba.
- Köszönjük.
- Kérem.
- Szép estét! Önöknek segíthetek?
- Jó estét! Tizenkét főre foglaltunk, hat kétágyas szobát.
- Milyen névre?
- Lukács.
- Vagy Márk.
- Mindkettőt látom. Parancsoljanak a kulcsok. Tizenkettedik emelet. Ötös, hatos, hetes, nyolcas, tízes, tizenegyes szobák.
- A kilencesben nem lesznek?
- De, úgy látom foglalt az is. N. J. névre.
- Eljön.
- Megígérte.
- Wifi kódot az asztalon találják, a pornócsatorna fizetős, wifivel tudják ingyen is nézni, ha hoztak laptopot, de ezt nem tőlem ...

Fotó: Aknay Csaba

- Kényelmesen fekszik?
- Bűntudatom van.
- Miért?
- Nem érdemlem meg a kényelmet.
- Miért érzi ezt?
- Szerintem ezt csak gondolom.
- Tehát?
- Tehát nem érzem, hanem gondolom.
- Miért gondolja?
- Nem tudom.
- De tudja.
- Jó, akkor tudom.
- Akkor mondja ki.
- Nem.
- Nézze, Lajos, ez így nem fog menni. Ha tovább akarunk lépni, akkor beszélnie kell.
- Miért?
- Most maga fog kérdezni?
- Zavarja?
- Nem. Csak tudja engem ezért fizetnek, hogy kérdezzek, magát meg azért, hogy tekerjen.
- És célba érjek a kólás reklámmal a hátamon.
- Ez is egy megközelítés. Tehát?
- Tehát, nem érzem, hanem gondolom.
- Igen. És még?
- Kibaszottul második lett a kólás felirat a hátamon.
- Most dühös?
- Nem.
- Biztos?
- Az nem ilyen.
- Hanem?
...

Fotó: Aknay Csaba

- Atyám! Gyónni szeretnék. Segítsen kérem.
- Foglalt.
- Vétkeztem.
- Most nem alkalmas.
- Visszajövök később.
- Ne gyere. Nem a pap vagyok, nem érted?
- A Klárika mondta, hogy itt találom.
- Kit?
- Az atyát.
- Nincs itt. Én vagyok itt.
- Akkor megvárom, ne zavartassa magát. Ha Klárika úgy tudja, hogy itt van az atya, akkor az itt van.
- De nincs itt.
- Majd itt lesz. Megmondta.
- A Klárika?
- Igen. Klárika a pultos.
- A pultos?
- A kocsmában.
- Itt van kocsma?
- Hogyne lenne. Mindenhol van kocsma. Ahol meg kocsma van, ott kell lennie budinak.
- Picsába.
- Nincs papír?
- De van.
- Akkor jó. Van, hogy nincs, és az nem jó.
- Figyelj én így nem tudok.
- Maga nem idevalósi.
- Nem vagyok. De ezt már mondtam.
- Nem. Azt ...

Fotó: Aknay Csaba

Bill vagyok. Happyhonder. Rettegek a boldogságtól. Általában egyedül utazom, a legelső járattal, de ma reggel volt egy szép álmom, ami után le kellett zuhanyoznom, így most kénytelen vagyok a tömeggel tartani. Kerülöm a szemkontaktust, onnan már csak pár lépés a képzelgés, esetleg beszélgetés, egy vacsora és egy film. A végén ott a szégyen, a pia, a gyomortükrözés, a főtt krumpli, a sav a gégében és szívtájékon, aztán pedig jöhet a soha többé oltárán egy gyertyaláng, meg a jóga és a sorozatok. Egy rendes világvárosban bolondból, fóbiásból, művészből, kebabosból mindig túlkínálat van. Innen lehet tudni, hogy az ember nem nyilvános vécé, ami elég jó viszonyítási pont, ahhoz képest, hogy ...