photo by morpho

Nekifutok, ballal elrugaszkodom, jobbal dobbantok a kapu bal szélén, onnan tolok egy szaltót, abból tigrisbukfenc a földön, felugrom a keróra, hátradőlök a bicaj felugrik én meg ott állok tanácstalan. Ok ez sikerült, de hogyan tovább? Még több ugrálás, még több szaltó, még több esés, még többször áll feje tetejére a világ, még több , még több, még több. Aztán unalmas lesz, aztán rutinból lesz, aztán dühből lesz, aztán meg szánalomból. Iszom inkább még egy sört.
vi

  --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -

Nem mentek többet oda játszani. Pedig az volt az egyetlen hely a környéken. De nem lehetett. Ott ...

Fotó: Nagy Krisztián

Ez nagyon büdös, gondolta, de tűrök, mert közel a park. Az öregasszony gurulós szatyrában egy csupasz kakas lapult, aki erőteljesen anarchista eszméket vallott, például azt, hogy öregasszonyokat kellene levesnek megfőzni nem pedig őt, és valami miatt szentül hitte: visszanőnek majd színpompás tollai, a vére visszafolyik a testébe és a nyaka is a helyére kerül. Minden esélye meglett volna erre, ha nem kellett volna annyit várni a piros lámpánál. Miért kell ennyit várni? Miért nincsenek jobban beállítva? Itt valami mintha büdös lenne.   A lámpa sehogy sem akart váltani. Lehet már nem is fog soha. Ágyő park, ágyő labdázás!
má

  ...

Fotó: Szász Zita

Egy vegetáriánus hamburger lesz extra salátával. Remélem, a zsömlét távol tartják a húsoktól. A saláta bio, csak mert elég fonnyadtak látszik. Igazság szerint, nem kellene egy helyen árulni a húsos ételeket a vegetáriánussal. Diétás kóla van? Hopsz, ez a sajt friss? Elég penetráns szaga van. Micsoda, francia?! Az én gyomrom nem bírja a francia sajtokat, mindig kiadom taccsot tőlük. Rendben, a dán sajt megfelelő lesz. Remélem, nem csak egyfélét rak bele?! Állj, állj! Mi ez? Úgy-e nem az, amire én gondolok? Minek néz engem?! Hogy képzeli ezt?! És még francia sajttal is meg akart mérgezni!
má

  ...

Fotó: Szász Zita

Vannak, akik szerint minden fekete, vagy fehér, de vannak olyanok is, akik szerint meg nem. Valamikor régen mikor még gyerek voltam, azt gondoltam, hogy minden fehér. Aztán miután először vágott úgy rendesen pofán az élet, sokáig meg voltam róla győződve, hogy minden fekete. Később szép lassan bekúsztak az árnyalatok. A szürke. Meg a mégszürkébb, sőt még arra is rájöttem, hogy van világosszürke is. Nem 50 árnyalat, hanem sokkal több. Aztán mikor már ki sem láttam a nagy szürkeségből, megint elkezdtem keresgélni a feketét, meg a fehéret, de rá kellett döbbennem, hogy az már elveszett. Egyiket sem fogom látni többé. Na itt kezdtem azt érezni, hogy felnőttem.   Egyébként nem mondhatnám, hogy ez volt életem ...

Fotó: Szász Zita

Ne sírj élettelen barátom, ne sírj. Tudom, hogy nehéz, illetve honnan tudnám, de ilyenkor ezt kell. Örülj neki, hogy nem azzal kezdtem, hogy maaaj dazidőő. Mindent ki lehet bírni, mindent ki is kell bírni. Kicsit átdörzsöllek lenolajkencével, a szívedet visszaragasztjuk, a karodat meg újraöntöm.   A macskapisa meg kifejezetten pásszol a kabátodhoz. Mirci neked meg az anyádúristenit, hogy mindig szétbaszol valamit vagy valakit ebben a lakásban. Tartsd kordában az ösztöneid, mi is mind azt tesszük.
vi

    --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -

Csak arra kérték: konszolidált nászajándékot találjon ki, ...

Fotó: Szász Zita

Kell a pénz. Kell a szabadság. Kell a pénz a szabadságra. Hogy ne mondják meg, hogy mit gondolok róluk és én se mondjam meg, hogy róluk ezt gondolom. Szabadság van. Az utolsó utáni pillanatban jött ez a lehetőség. Fentről szóltak, hogy így tudnak kifizetni. Csak adjam be. Beadtam. Szabadság van. Ja meg nekrológok kézzel írva, merített papírra, nemzetiszín szalaggal átkötve. Jó állás amúgy. Egyszer mindenki meghal, még a királyok is. És akkor jövök én. A nekrológíró. Vannak ám formuláim és állami karakterek, gondosan tervezett kanyargós szépen írás... csak az igazság hiányzik. Azt nem bízták rám a jövőm miatt. És mert szabadság van.
vi

    ...

Fotó: Nagy Krisztián

Kicsöng, de nem veszed fel. Mindegy, azért mondom, mert hiszem, hogy a csöngésen keresztül, valahogy át fog szűrődni. Ma reggel úgy felkelés után elkezdett rángani egy izom a kezemben, de mindig csak akkor, amikor nem figyeltem oda. Lehetetlen volt tetten érni. De mindegy is, nem ezt akartam mondani. Figyelj?! Na most meg mással beszélt jelez, úgyhogy újra hívlak… Na ott tartottam, hogy ez nem érdekes. Azt mondtad, fontos az ütemérzék, hogy mikor adod fel. Hogy nem mindegy, hogy mikor veszed észre, hogy nem érdemes. Basszus valahol folyamatosan csöng egy telefon. Beletörődhetne már. Szerinted én olyan vagyok, akit a kétségbeesés vagy az előremenekülés ösztöne egyenesen belehajt a szakadékba. Szóval azt ...

Fotó: Nagy Krisztián

Éppen arról vitatkoztunk a konyhában, milyen lesz az élet a Földön, miután az élővilág túlnyomó része már kipusztult, amikor Artúr ajtóstól esett be közénk, ezt kiabálva:
- Megvan Lófejű Klotild!
Lófejű Klotild mindenki kedvence volt, egy háromszínű macska, aki még öt évvel azelőtt tűnt el. Testületileg vonultunk ki a színhelyre, ahol állítólag előkerült. Artúr boldogan mutatott a koponyára:
- Íme!
Senki sem merte hangosan kimondani, hogy ugyan a kedvencünk valóban lófejű volt, de nem ennyire. Azonban Artúr mintha kitalálta volna a gondolatainkat.
- Nektek halvány fogalmatok sincs a biológiáról – ez igaz volt – és amúgy is köztudott, a halál állapotában mindenkinek megnyúlik a feje.
Így ...

Fotó: Nagy Krisztián

Minden a miénk! Minden a miénk! Buksi még nem tudja.

- Sajnos nem tudom már érthetőbben kifejezni, hogy mennyire szeretlek.
- És, hogy mennyire gyűlölöd magad.
- Ne kezd megint ezt az ezobiopszchiho baromságot. Hülyeséget beszélsz.
- Hát persze.

- Ne gyertek!
- Hová?
- Ide. Ne gyertek!
- Mi nem ide...hanem onnan.

- Na ezt ugord át a kurvaanyádkiskutyám.
vi

    --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -

Tolsztoj szerint Shakespeare dilettáns, a pisai polgármester úgy gondolja: Velence az emberiség szemétdombja. Tolsztoj meghalt, az említett városatyát meg bezárták a velencei bolondokházába. Ez a ...

Fotó: Tóth Illés

Béla bá nem tudta felidézni mikor kezdte el követni a banyatank. Abban azonban majdnem biztos volt, hogy amikor feltűnt zaklató jelenléte, akkor még kisebb volt ez a kerekeken guruló vacakság. Először szeme sarkában pillantotta meg, majd ahogy az idők során egyre inkább látóterébe került, teste lett, hangja is, olyan vénasszonyosan nyikorgós, sőt obskúrus, zörgős nejlonzacskók társultak hozzá, és már nem lehetett nem tudomást venni róluk. Menekült előlük, de végül belátta, hogy úgy követik őt lerázhatatlanul, ahogy a Hold. Minden reménytelensége ellenére mégis újra és újra megpróbált elbújni előle, és nevetséges módon néhány másodpercre elhitte, hogy most sikerült végleg elrejtőznie.
hk

    ...