Fotó: Varga Imre

Amennyiben az ember feje kocka, ha azonban a világ maga is kocka, abban az a nagyszerű, hogy nem állnak egymással feloldhatatlan ellentétben. Ha minden egyforma, nincs probléma. Amikor feltételezhetjük az egységesség létezését, akkor önmagában ez az állapot nem minősülhet se ilyennek, sem olyannak – rossznak, jónak vagy esetleg valami másnak – hiszen nincs referencia, nincs viszonyítás. Ez a harmónia. Mindeközben minden egymásra dőlhet, a valós átüthet a valótlanon, repülhetnek köztéri szobrok, mint akaratos szamovárok a fejünk felett, hiszen mindez nem számít. Végtére is mindez pusztán az érzékek csalfa tükörképe a biztos kocka felületén.

má

...

Fotó: Varga Imre

Normális helyen rétegződnek a dolgok, szépen egymásra. Kalotaszegtől kasztanyettáig, Poldi bácsitól Kassáig. Nem kell mindig nulláról, Gógtól meg a másiktól. Fejtől lábig ér a történelem. De a szélen ritkán van így. Felégnek, eltűnnek, megszakadnak a dolgok. Nincs kiből és ki ellen, mindig nulláról, megint elölről. Ritkán érzem az előt tem mászók szagát, és rám sem simul senki hátulról. Önnön szarszag non coronat és a protestáns talicskázás etikája sem lett iskolai anyag. Így aztán marad a felfuvalkodott nem ismeret, mert hát a hazai gyártású elemlámpa fénye előre is, hátra is csak néhány métert visz, úgy meg nehéz navigálni. Itt mindig egyszemélyes csapatok lesznek, magányos kúszás, és a ...

Fotó: Varga Imre

Ágy vagy fűrész. Kicsit mindig zavart, hogy ebből a sztoriból kihagytak néhány oldalt. Mert az adoptált fagyerek végül mégiscsak azért indult el, hogy megtalálja vérszerinti – pontosabban érszerinti – apját. Mert hiába a gondoskodás, a közös múlt egyszer csak fontosabb lett a közös jelennél. Át is kutatta az ország összes erdőjét, míg végül megtalálta. Ott állt a hatalmas tölgy, aminek egyik leszakadt ágából faragta ki őt idős nevelőapja. A fagyerek odaszaladt és átölelte, mint Döbrögi a másikat, a talján mester tanácsára. Édesapám! - zokogta. De a hatalmas tölgy le se szarta. Csak egy kismadár, az pont az orrán kapta el. A lombok közül halk kuncogás hangzott. A fagyerek letelepedett a tövénél, ...

Fotó: Varga Imre 

Párdón, párdón, párdón, párdón, vigyáztam! Ja, nem,  – ­most nem az, hogy ki vagy te, mert elvileg ezt én is kérdezhetném –  semmi személyes, csak itt vagyunk, ugye, sokan vagyunk, ugye, valahogy meg lenni kell, ugye. Látom, te ráérsz, végül is én is, éppen csak vagyok, azt még ott felszedem, te azt már nem kérted, ugye? N a, hát így megy ez  a városban, neked is van, nekem is jut, így vagyunk, tesó, valahogy meg lenni kell, ugye. Hát ez a kurva élet, ezért kell sokan lenni. Túlélünk, valami mindig leesik, písz.
Nem rám figyelsz, látom, nembaj, kurva szép az is, amit fényképezel …  Királyi Vár, vagy mi a fasz? Ja, ki nem szarja le? Tegnap, ma, vagy holnap is.. napi rutin.. ehehe… 
KR

...

Fotó: Varga Imre

Benigni a Vatikánban. Na, nem a birkadugós értelemben, de a csuha és a kéjenc arckifejezés egyébként is összekapcsolódik az ember fejében. Valahogy nem normális annyi spermát bezárni egy bazi nagy kolostorba és hagyni, hogy ott fortyogjanak a hajnali zsolozsmák (Laudes) alatt, meg utána napjában nyolcszor. Amúgy sem tudtam soha megszabadulni attól a furcsa érzésemtől, hogy a katolikusság tulajdonképpen szekvencia probléma. Mindent a rossz sorrendben akarnak csináltatni. A halál után akarják jól érezni magukat, ezért előtte mindent megtesznek, hogy legyen majd mit behozni. A házasság előtt nem élnek nemi életet, miközben mindenki más a házasság utánra tartogatja ezt. A Szent Péter tér tágas és befogadó, van elég ...

Fotó: Varga Imre

Mindig a füst négerei közé tartoztam. Leszámítva egy rövid időszakot, 8 és 9 éves korom között keményen bagóztam, soha nem dohányoztam. Akkor is azért hagytam abba, mert apám hosszan mesélt nekem a tüdőrákról és nagyon beszari vagyok. Azóta is meggyőződésem, hogy az igazán érdekes dolgokról dohányzás közben beszélnek az emberek, amikor én nem vagyok ott. Már a gimiben is, a fiú WC- ben. Állt a füst és zizegtek a gondolatok. Én meg a folyosón egyedül. Ezért én tudtam meg mindent utoljára. Az persze hihetetlen nagy geciség lenne, ha ezek után tüdőrákos lennék. Mint az egyszeri szerzetes, aki 60 év cölibátus után AIDS-es lett az elfekvőn a vérátömlesztéstől. Szórakozunk, baszkikám? Anyáddal, ha lenne. ...

Fotó: Varga Imre

Fázni rossz. A tél rossz.  Azért rossz, mert letudandó, endő stb. Az a célja, hogy le legyen tudva. Olyan, mint a megfázás és a néhány éves börtönbüntetés.  A halálos betegség és az életfogytiglan az nem ilyen, azokat nem lehet letudni, azok önmaguk saját végérvényes céljuk.  De a felső légúti megbetegedés és a sikkasztásért járó három év azok letudhatók, hogy azután valami olyasmi kezdődjön, amit nem kell letudni, valami, aminek éppen az a célja, hogy minél később legyen vége. Persze le lehetne tudni a telet másképpen is. Ropogó kandalló előtt feszes testű nővel és nagytestű vörösborral. De persze többnyire nem így tudjuk le. Egyrészt mert nem tudjuk begyújtani a kandallót, másrészt, mert ha ...

Fotó: Varga Imre

Tele van a víz repülőroncsokkal, egyszer az egyik beugrónak szétnyílt a feje. Mondja az egyik hülye, a barátom. A víz alatt volt egy vödör, beszorult a fejest ugró feje, nem tudott kijönni és megfulladt. Mondja a másik hülye, a barátom. Beugrott, de csak 30 centis volt a víz, eltört a gerince, negyven évig feküdt, a gyönyörű felesége meg elhagyta, azzal, aki utána ugrott volna. Mondja a harmadik hülye, a nagyanyám. Ijesztgetnek. De minek, amikor én félek eleget magamtól. Még a petefészek gyulladástól is, pedig ugye. Azóta csak talpast ugrok, mert ha ott a repülő legfeljebb bebaszom a lábam, a vödröt meg csak lerúgom valahogy. Ha meg kicsi a víz, hát olyan mondjuk volt, és zakkant is az agyam egy jó nagyot, de ...