Fotó:  Puskás Erzsi

Tudom, hogy itt vagy köztük. Nem is te lennél, ha nem lennél elbújva. Tudod, nem azzal van a bajom, hogy megfenyegettél, hogy meg fogsz ölni. Még csak fel sem jelentettelek. Nem mondtam el senkinek, hogy papírra vetetted, hogyan fogok elvérezni a sikátorban, hogy felvágsz tetőtől talpig, de nem mélyen, hogy sokáig tartson. Én már nem leszek más. Nem leszek bátrabb, és nem tudok gyávább sem lenni. Most el fogom énekelni ezt a dalt a melletted állóknak. Ők még tudnak örülni. Aztán iszom a pultnál, egy vodkagyömbért jéggel, pont úgy, ahogyan szeretem. Nagy a valószínűsége, hogy többet is fogok belőle inni, mert azt is szeretem, ahogyan mozog a világ körülöttem. Komótosan, irányíthatatlanul. Aztán kimegyek a ...

Fotó:  Puskás Erzsi

Legyen olyan jó, és állítson be kérem. Ha volna olyan jó, segítsen megdönteni az állam. Szeretném, ha leszeghetném a fejemet, mert nem értem mi folyik itt körülöttem. Nem szeretném nézésemmel jóváhagyni, mozdulatlanságommal megnyugtatni ezeket. Látja? Az árnyékom már tudja. Olyan akarok lenni, mint ő. Ő már érti a lényeget, ő már úgy mozog, ahogyan a Nap fütyül és nem ahogyan a függöny. Ha akar, most legyen a szövetségesem, de döntenie kell hamarosan. Megy le a Nap. A függönyt pedig reggel viszik mosásba, és ki tudja, hogy utána milyen lesz az állapot. Az is lehet, hogy engem innen elmozdítanak, elszoktak ugyanis, mikor módszert váltanak. Ezek azt hiszik, hogy olyankor másként süt a Nap. Na igen, csukott ...

Fotó:  Puskás Erzsi

Charles Szabo szebb napokat is látott, hiszen egyszer, a 70-es évek közepén egy háborúellenes off off-Broadway rendezése mérsékelt kritikai sikert aratott. Gyakran jár ide, szereti a használatban kopott viaszos fényű bútorokat, a könyvek poros szagát, ahogy az eladó kislány félmosollyal tűri áporodott udvarlását. Itt varázsol némi asszisztenciával a betűkből alkoholt. Könyvtárának értékesebbik fele már itt, és más könyvespolcokon áll. A Klasszikus spanyol drámák immár egy Abel Hernandez nevű fiatal srácén, aki valamiért vonzódik a téma iránt.  Egy alkalommal amikor Szabonak szüksége volt némi erő akkumulálására, hogy a közeli italbotig ellökdöshesse a szíve, Hernandez kapucniját fejébe húzva épp ...

Fotó: Puskás Erzsi

Idáig együtt mentek. Sok mindenen keresztül. Ha nem is a végcélnál, de fontos ponton álltak meg. Az, hogy itt lepte meg őket a tavasz csak annak fontos, aki kényszeresen kutat összefüggéseket össze nem függő dolgok között. Mégis. Mindannyiuk számára ugyanazt jelentette, ahogyan a pattogzó betontömböknek dőltek, amelyek egyszerre voltak télhűvösek és nyármelegek. Ember nem volt a közelben, de a távolban feltűnt az életre jelentkezve néhány még kopasz fa, ágaikon a szél csapnivaló ízlése szerint elrendezett rongyszürke nejlonokkal. Ebből a távolságból látni ugyan nem lehetett, de érezni már igen a rügyeket. Balra a folyó magas vízállással talán kissé fenyegető volt, de inkább csak a hitvány ...

Fotó: Varga Imre

Ha jól emlékszem egy szombat délután volt, májusban, amikor még egyszerre volt tavasz és nyár. A felhők és napsugarak kiegyeztek egy döntetlenben. Apám elővette a bográcsot, engem átküldött a szomszédba szalonnáért, "-és, ha akarod hívd át kis barátodat is"- mondta. Igaz akkor össze voltunk veszve, mert Lali is ugyanabba a lányba volt szerelmes, mint én, de erről sosem beszéltünk. A barátok szó nélkül is össze tudnak veszni szerintem. Szóval áthívtam, mert mégis csak az ő kedvenc malacából készült a kölcsönkért szalonna én meg tudtam, hogy a gyerekkori szerelem az inkább arra való, hogy sok év elteltével egy véletlen találkozás alkalmával arcpír nélkül valljuk be annak akit érint, hogy ő volt Ő. ...

Fotó: Varga Imre

Amikor először csapta meg őt a végromlás áporodott bűze még látszólag nem volt semmi baj. A bútorok fogantyúi tört fénnyel ugyan, de csillogtak. A falakon a képek határozott állításokat tettek. Aztán szép lassan egyre szikkadtabbá vált a kenyér, nyirkos pára lepte el a bútorokat, a szobákban gomolygó füstsárga köd már nappal sem oszlott. Az egyenesek görbülni kezdtek, a szavak kuszává váltak, a falak Philip K. Dick modorában olvadtak, tűntek el valamelyik másik dimenzióba. A tükrök nem voltak megkülönböztethetőek az ablakoktól. A kinn és benn fogalma értelmezhetetlenné vált. És mivelhogy ez már nem tekinthető másnak, mint végállapotnak, csak üveges szemekkel azt kutathatja, hogy ha volt, mikor esett a ...

Fotó: Varga Imre

Peti száll a ház előtt és senki sem várja. Peti szerint Isten naplójában mindenkiről van legalább kettő darab feljegyzés. Peti száll napról napra többször,napról napra többtől. Peti értékeli a lehetőségeit és vissza is él velük. De ki az a Peti? Csak feljegyzés Isten naplójában. Lehetne egy hős például, akiből plakát lesz minden tini falán. Vagy lehetne egy dombornyomás a százezresen. Lehet, hogy fel tudná találni a rák ellenszerét, vagy Isten szívgyógyszerét. Ő inkább úgy döntött, lemarad a hírről és sajnálkozó tekintetekről. Peti egy megakadt akkord, a mennyország várótermében, ahol a késve érkezőktől lehet megbocsájtást várni.

vi

...

Fotó: Puskás Erzsi

Ott voltunk már reggel hétkor, jó volt a helyszín, jók voltak a fények, de Ügyfél még mindig képtelen volt eldönteni, hogy legyen. Target az urbánus AB státusz 25+, tehát alap a New York skyline, de mivel most nagyon megy náluk ez az organic bio cucc, kellenének puszpángok is. A produkciósunk ásított egyet, és lettek. De mutassuk meg mindezt belülről, emocionálisan, hogy azonosulni tudjon a fogyasztó. Beajánlottuk, felépítettük, és odagördítettük a Fehér Ablakkeretet.  Már csak azt kellett finomhangolnunk, hogy Bertha hol foglaljon helyet a nosztalgia/irónia tengelyen, ezalatt ő illedelmesen lapozgatta a társas magazint. That’s Life.  Közben a Junior Art Directorunk majdnem megcsinálta a tökéletes fotót.  Kár, ...

Fotó: Puskás Erzsi

Állítólag Hemingway mondta, hogy éhesen kell menni. Mármint kiállításra, képeket nézegetni. Mert az olyan, mint a tematikus borkóstoló, meg a sorozatrandi, amikor valaki ötöt szervez egy délutánra. Olyan dolgok kerülnek egymás mellé, amiknek nem kellene. Úgy lenne jó, hogy csak te meg a kép, a bor vagy az arc. Így meg mérkőzés lesz, egymáshoz viszonyulnak a dolgok, nem hozzád. Akkor már legyen éhes az ember, élesedjenek az érzékszervei. Aztán, amikor a sok kép, íz, arc teljesen elborította, egyszer csak visszamegy egy képhez, felvesz egy üveget, felhív egy számot. Leül előtte, megpihen, megnyugszik, leenged. Ott üldögélünk, hirtelen felerősödik a terem zsongása, és kellemes lesz az éhség. Jó lesz kimenni a ...

Fotó: Puskás Erzsi

Volt úgy is, hogy jól ment. Emlékszel, amikor az utcán kígyóztak a sorok már nyitás előtt? Mindenki ismert, aki számított. A hűtőkamra jégpárás levegője, a húsok szaga, a vérfoltos vágófelületek, csillogó ízületek és csontok, a fehéren világító fal, aztán az előtérben nyüzsgők kipárolgása, türelmetlensége, a pultot fürkészők tekintete, mintha az életet magyarázták volna. Ahogy a hátul lévő vériszamos káoszból a pultig jutva szép, kívánatos rend lett, úgy tűnt minden a helyén van. Azt hittük soha nem fog véget érni. Mi volt a fordulópont? Hiszen mi nem változtunk. Igaz? Melyik volt az a pillanat, amikor a kirakat opálos, a pult foghíjas lett, a kések már nem úgy vágtak, nem sor, csak ...