Fotó: Varga Imre Eszmélésem pillanatától itt van velem. Idegesítő, hogy mindig ő dönti el, mit csinálunk, én csak loholok utána és próbálom követni az eseményeket. Különösen utálom, mikor ezt a fém sínt a lábára csatolja. Ilyenkor én is hülyén eltorzulok. Egyébként is…

Fotó: Varga Imre   Egy végtelenség óta próbálom elérni a kezét. Látom, ahogy hatalmas ősz szakálla és dús haja lobog a maga keltette kozmikus szélben. Ahogy itt heverek az oldalamon, érzem, hogy valami van a másik kezemben, egy fadoboz húrokkal. Újra nyúlok az öreg felé. A…

Fotó: Puskás Erzsi Idáig együtt mentek. Sok mindenen keresztül. Ha nem is a végcélnál, de fontos ponton álltak meg. Az, hogy itt lepte meg őket a tavasz csak annak fontos, aki kényszeresen kutat összefüggéseket össze nem függő dolgok között. Mégis. Mindannyiuk számára ugyanazt jelentette, ahogyan…

Fotó: Varga Imre Amikor először csapta meg őt a végromlás áporodott bűze még látszólag nem volt semmi baj. A bútorok fogantyúi tört fénnyel ugyan, de csillogtak. A falakon a képek határozott állításokat tettek. Aztán szép lassan egyre szikkadtabbá vált a kenyér, nyirkos…

Fotó: Puskás Erzsi Ott voltunk már reggel hétkor, jó volt a helyszín, jók voltak a fények, de Ügyfél még mindig képtelen volt eldönteni, hogy legyen. Target az urbánus AB státusz 25+, tehát alap a New York skyline, de mivel most nagyon megy náluk ez az organic bio cucc,…

Fotó: Puskás Erzsi Állítólag Hemingway mondta, hogy éhesen kell menni. Mármint kiállításra, képeket nézegetni. Mert az olyan, mint a tematikus borkóstoló, meg a sorozatrandi, amikor valaki ötöt szervez egy délutánra. Olyan dolgok kerülnek egymás mellé, amiknek nem kellene.…

Fotó: Puskás Erzsi Volt úgy is, hogy jól ment. Emlékszel, amikor az utcán kígyóztak a sorok már nyitás előtt? Mindenki ismert, aki számított. A hűtőkamra jégpárás levegője, a húsok szaga, a vérfoltos vágófelületek, csillogó ízületek és csontok, a fehéren világító…

Fotó: Varga Imre Normális helyen rétegződnek a dolgok, szépen egymásra. Kalotaszegtől kasztanyettáig, Poldi bácsitól Kassáig. Nem kell mindig nulláról, Gógtól meg a másiktól. Fejtől lábig ér a történelem. De a szélen ritkán van így. Felégnek, eltűnnek, megszakadnak a dolgok. Nincs kiből és ki…

Fotó: Varga Imre Ágy vagy fűrész. Kicsit mindig zavart, hogy ebből a sztoriból kihagytak néhány oldalt. Mert az adoptált fagyerek végül mégiscsak azért indult el, hogy megtalálja vérszerinti – pontosabban érszerinti – apját. Mert hiába a gondoskodás, a közös múlt egyszer…

Fotó: Varga Imre  Párdón, párdón, párdón, párdón, vigyáztam! Ja, nem,  – ­most nem az, hogy ki vagy te, mert elvileg ezt én is kérdezhetném –  semmi személyes, csak itt vagyunk, ugye, sokan vagyunk, ugye, valahogy meg lenni kell, ugye. Látom, te ráérsz, végül is én is, éppen csak vagyok, azt még…