Fotó: Birtalan Zsolt

A kopaszodásnak induló úr, a fekete öltönyben, sietve haladt el a kockaépület előtt, amelynek egyhangúságát csupán a tetőn pöffeszkedő hófogók törték meg. A kopaszodásnak induló hófogók törték meg a fekete öltöny egyhangúságát, amely sietve haladt el a kockaépület előtt. A fekete öltöny előtt kopaszodásnak induló kockaépület sietve törte meg a tetőn pöffeszkedő urat. Az egyhangú hófogó, fekete öltönyben, sietve haladt a pöffeszkedő kockaépület előtt. A csupán fekete öltönyben lévő úr, sietve indult kopaszodásnak a tetőn. A tetőn haladt el a pöffeszkedő úr fekete öltönyben, amelynek egyhangúságát csupán a kockaépület előtt lévő hófogók törték meg.
má

    ...

Fotó: A. Fehér Vera

A piros porcelán disznó túlélt hat költözést, számos családi veszekedést és egy általános nagy anyagi csődöt, amikor még a nagymama nászajándékba kapott kávéskészletét is zaciba kellett vágni. Szerencsére a piros porcelán disznó beesett az íróasztal mögé és így megúszta a gyalázatos filléres nyomorúságukat.
- Ha minden rendbe jön – ábrándozott a nagymama, aki látta a kedvence zuhanását, de mélyen hallgatott róla –, méltó bánásmódba fogsz részesülni kis barátom.
Sok évnek kellett eltelnie, amíg a nagymama fel merte tenni a kérdést a családnak:
- És az én disznócskámmal mi lesz?
Így aztán a téli kertben pont a krizantém színű jácint elé helyezték el a piros porcelán disznó ...

Fotó: Nagy Krisztián

Mottó: „ Fekete-fehér film az élet, Lassú a halál, lassú a méreg, fehér a fény, fekete az eső.”
Pál Utcai Fiúk

Soha nem értette igazán, hogy mi dolga van ezen a kibaszott világon, hogyha nem lehet azzal, akivel szeretne, akivel kellene. Ráadásul azzal van, akivel semmi dolga, sőt azzal sincs. Tulajdonképpen nincs senkivel. Ha jobban belegondolt, akkor arra jött rá, hogy tök egyedül van. Ráadásul, akivel lennie kéne, az meg tök mással van. Erre persze ritkán gondolt, mert a módosult tudatállapotnak pont az a lényege, hogy ne nagyon gondoljunk semmire, különösen arra ne, ami miatt módosítjuk a tudatállapotot. Aztán mikor már céltalanul bolyong   hónapokig a városban, mikor már megszűnt az idő és a ...

phpto by morpho

Mottó: „Keshedt, vigyorgó arc tekint, rám a rossz tükörből,tompák a szagok, máz a szín, és a csend csörömpöl”
Bereményi Géza

Amikor minden összeomlik, amikor minden mindegy, akkor az ember, illetve ami maradt belőle megpróbálja kizárni magát a valóságból. Ez persze egy gyáva megfutamodás, ez nyilvánvaló, de az adott pillanatban jó ötletnek tűnik. Mikor végleg összemosódik a valóság és a képzelet, mikor annyira átveszi a hatalmat az alkohol, hogy már az sem zavar, ha a saját hányásodban fetrengsz a földön, akkor sokkal tisztábbnak tűnik a világ, mint azt bárki gondolná, aki még sosem zuhant bele a pokolba. Felmerül persze az a kérdés, hogy miért??   Miért megy önként vissza valaki oda, ahonnan ...

Fotó: Fecher Ágnes

„Ellenkező esetben kénytelen vagyok megtenni a szükséges lépéseket.” Már akkor sejtette mi van a levélben, amikor még ki se bontotta. Nem is tudta hirtelen miért akart megbizonyosodni a boríték vészjósló beltartalmáról. Az ilyen gyanúsakat általában olvasatlanul bepakolta egy erre rendszeresített bonbonos dobozba. Az ajánlottakat nem vette át. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy ezzel csak elodázza azt, hogy menthetetlenül lecsapjon rá a rendszer. Sőt azt is világosan látta, hogy bizonyos szempontból lemond az érdekérvényesítés jogáról, de tapasztalatból tudta, hogy teljesen esélytelen vitahelyzetben van. Nem nyerhet, és nem szállhat ki. Azt mindesetre eldöntötte, hogy a kanapét már nem adja el.
hk

  ...

photo by morpho

Nem is azon az estén döntöttek a válás mellett, amikor a rendőrautó váratlanul berobbant a nappaliba, hanem Szenteste, amikor felgyulladt a karácsonyfa. De természetesen ez is egy olyan kérdés volt, amelyben merőben eltért az álláspontjuk. A tűzeset kapcsán is másképpen emlékeztek vissza a történésekre. Az egyik álláspont szerint a tüzet okádó házisárkány miatt kapott lángra a fenyőfa, a másik vélemény viszont az volt, az égés egy hanyagul eldobott cigaretta nyomán keletkezett. Ami viszont bizonyos volt, a rendőrautó egy november éjszaka érkezett. Váratlanul. És kéretlenül. Mint később kiderült a szomszédok hívták ki a fakabátokat, mivel már nagyon elegük volt az örökös ordibálásukból. A fék meg ...

Fotó: A. Fehér Vera

Senki sem emlékezett már rá, hogy ki építette az átjárót. Elfelejtettük, hogy mi akartunk átmenni a mezőre, vagy az akácos jött volna hozzánk. Úgy látom, a tüskék közösek maradtak, a korhadást ők bírták jobban, az árok pedig csak mocskosabb lett és gazzal telibb. Az is lehet, hogy ez a kezdőpontja a menekülésnek. Valakik el akartak innen menni. Érzem. Mindent áthat a menekülés dohos szaga. Mit tenne most, Sherlock? Mit tenne? Áhhá. Az indíték. Nézz körül! Gondolkodj! Ha ők jönnek, akkor mit találnak? Iggen, iggen, igen. Hát nem. Itt minden tiszta beton, vagy fém, vagy e kettő keveréke, vagy e kettő keveréke, de össze van firkálva esetleg szarral bekenve. Mi egymást is… ők úgy látom nem. Rossz úton ...

Fotó: Birtalan Zsolt

A huszonhatodik költözése volt. Pont ezért mindig nagyon óvatosan járt el a tárgyak felhalmozásában, azaz mindentől azonnal megszabadult, ha annak jelenlétét feleslegesnek ítélte. Így aztán volt két pár zoknija: az egyik a lábon, a másik a szárítókötélen. Ingből viszont három, egy rajta, egy a mosásban, a harmadik az ünnepi alkalmakra. Nadrágból egy nyári, egy téli és egy mackó a kert felásáshoz. És minden mással kapcsolatban is hasonló praktikus és gazdaságos szempontok szerint szervezte az életet maga körül. A költözésre legalkalmasabb idő a tavasz, de persze az ember nem mindig lehet annyira mázlista és néha előfordul, hogy kihajigálják a gondosan összegyűjtögetett és megválogatott tárgyait az ...

Fotó: Varga Imre

A párhuzamos valósággal az a baj, hogy a végtelenhez képest is távolabb érnek össze. Itt vagy te és itt vagyok én. Árnyékom vagyok önmagamnak. Elbújva, a nemespenész egyszerűségben. Ez jól van így vagy nincsen jól, lényegtelen. Mi a lényeges, kérdezhetnéd. Minden körülmények között, mikor már azok is veszve vannak és az most nagyon nem fontos, hogy elveszve vagy megveszve, csak az számít, hogy még süssön be a Nap. Akkor már látszik a fényben a kiinduló pont, ahonnan lehet egy nagyot dobbantani. Mi történhet? Legfeljebb puhára esünk.
vi

    --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -

Nem válaszolsz? ...

Fotó: Fecher Ágnes

Porból lettünk. Mi is és ez a kurva körtér is. Ennyire futja. Istentől és a tanácstól, vagy ahogy most hívják, Tanáts. Élén a Tanátselnök, mögötte a Tanátsadói. Megyek a hivatalba, hogy tudjanak rólam. Tudják, hogy vagyok. Hogy még vagyok. Látom az árnyékomon, hogy még nincs dél, de egészen biztos, hogy ebédidőben érkezem. Ezek folyton zabálnak. Engem, másokat, titeket. Tetszik, ahogy a lépteim felkavarják ezt a nagy fullasztó olcsójánosteret. Van benne valami fekete-fehér. Porból lettünk. Csak azt nem tudom, ki akarta, hogy ez így legyen. A macskakőmaffia? A sátán? Az idő? Vagy az árnyéknélküli visszahullás az oka? Vagy egyszerűen ennyire futja? Ez a tér túl kicsi ahhoz, hogy ilyen nagy és magasztos ...