Fotó: A. Fehér Vera

Lennie kellett volna egy helynek, ahol nem legel a himlőbárány, rághatom, túrhatom, firkálhatom. Kellett volna lennie egy nagy felemás zokniországnak, ahol nem fél a cipő, akkor sem ha egyedül marad. Jó lett volna egy hely, ahol a koszos gyerek primadonna, herceg vagy hercegné, ahol a világ közepe egy cseles kis megszökés, csíny vagy örömből könnycsepp. Vagy lehetett volna minden egy hatalmas vattacukor, ahol Judit halászik miközben sokaknak dalol és tenyér csattan össze ritmustalan, mert a hodály egy módszer és nem építmény, de remeg. Szóval lehetne néha egy gyermek a ti Istenetek akire rásüt nap mint Nap.
vi

  ...

Fotó: Nagy Krisztián

Emelet

Valami perverz önkínzó vágy vitte fel a várba mindennap. Padláslakásban lakott. A negyedik emelet felett. A lépcsők gonoszul és kíméletlenül kígyóztak, és már az első emelet után úgy érezte, csakis a mennyországba végződhet ez a felfelé való szuszakolódás. A lábai először zsibbadtak, majd mázsás súlyként húzták le a testét. A levegőt a harmadik emelet előtt kezdte el kapkodni, és szomorúan konstatálta: mennyivel könnyebb lenne minden, ha tényleg ki tudná köpni ott helyben, abban a pillanatban teljesen fölöslegesnek, sőt hiábavaló tehernek tűnő szervét. Amikor felért a negyedikre, onnan minden könnyedén ment, mert már nem érzett semmit.  És az jó volt.
Ezért ment fel a várba is. Minden ...

Fotó: Varga Imre

Kinézni az ablakon az éjszaka fényeire, olyan mintha lopva meglesnénk a világ lelkének titkait. Ebben persze van valamiféle tiszteletlenség, mert mindenkinek joga van rejtélyesnek tűnni. És mikor lehetne a legalkalmasabb felfedni a város valódi énjét, mint a sötétség és a közvilágítás mezsgyéjén imbolygó árnyak ébrenléte alatt? Minden biztosnak a kiindulópontja a bizonytalan. A széteső kontúrok, pislákoló fények, melyek létezésében alig lehetünk biztosak, az elsuhanó hangok és a szomszéd árnyéka az ablakban, amely valószínűtlenül és fenyegetően óriássá dagadva kíméletlenül képviseli a nappali józanságot, mint azt bizonyítják: a kikerülhetetlen ott lebeg a fejünk fölött.
má

...

Fotó: Varga Imre

Baj volt. Ezt már a legbutább démontanonc is látta. Lucifer ritkán vált ennyire feszültté, általában blazírtan vette tudomásul a nehézségeket. Most viszont úgy karcolgatta vérvörös trónusát hosszú körmeivel, hogy az összes alördögöt a hideg rázta, ami nagy szó volt abban a klímában.
Végül Moloch törte meg a csendet.
- Főnök, sajnos úgy tűnik, hogy működik az Öreg terve. Ez a szeretet duma nagyon bejött. Kajálják az emberek. Meg hát a srác halála, az se akárhogy volt elrendezve, nehéz elfelejteni. A kereszt nagy ötlet volt!
Lucifer egy vérfagyasztó pillanatra rá emelte a tekintetét. Erősen lehűlt a levegő.
- Igen. Az Öreg mindig is értett a performanszhoz – mondta, majd elhallgatott.
- És most, khmm, mi ...

Fotó: A. Fehér Vera

Szeretem a fizikát. Már az érdekes részét, mert az egyetemen jutott a nyögvenyelős, száraz tudományból is bőven. Szóval vannak ezek a viszonyítási koordinátarendszerek, amelyekben megpihenve megfigyelhetünk egy-egy mozgó tárgyat. Általában a talajt tekintjük fixnek, amihez képest gurul a labda. De például ha a talajhoz képest nézzük a Nap korongjának mozgását, akkor igazzá válik az a tézis, hogy a Nap a Föld körül forog, holott tudjuk, hogy ez pont fordítva történik, mivel a csillagászok általában a Napot állítják az origóba a Föld helyett. És onnét bizony, a Föld látszik keringeni. Nos, ezen gondolat mentén most képzelj el egy fakanálban rögzített nullpontot, ami körül irgalmatlan sebességgel forog a ...

Fotó: Tóth Illés

„Közétek megyek, rendet kell tegyek az ti fejeitekben” - mondta az Úr mikor tele lett velünk a.
„Általléptem én a homályosság paravánját, melyet az ti kezeitek szégyenített tollal, filccel és filctollal” - gondolta a Teremtő, miközben csömörtől égő achillesszel ment illetve jött miközénk. Szóval itt volt. Megérkezett. Mindenkinek úgy, ahogyan őt várta. Munkásruhában, bő gatyában, csíkosban, pöttyösben, egyenruhában, gyerekkel a kezében, annak kezében unoka. Jöttek, mint egy megtréfált háromkirálymivagyunk, de egy dolgot sajnos otthon felejtett Ő, ezért hazament Ő. Mi pedig maradtunk a paraván innenső oldalán és töprengünk, már aki, hogy Isten nyelve szép vagy avítt. És még ezzel nincsen teljesen ...

photo by morpho

- Jól csinálom?
- Teljesen rendben. Kívülről nagyon hiteles, bár vannak kisebb problémák.
- Miért? Nem kellett volna bele sót rakni? Tudom, hogy valami fehéret szoktak.
- Ühüm, cukrot. Persze nem a színe a lényeg, hanem az íze. Lehet barna cukor is vagy méz, esetleg ilyen-olyan édesítők, cukorpótlók. De semmiképp nem só, az ugyanis nem édes.
- Akkor ezért levonnak egy pontot?
- Le. És ha már tejet öntöttél bele, ne kérj hozzá citromot a pincértől! Vagy ez, vagy az. Jegyezd meg! A múltkor is ezt rontottad el. Még egy mínuszpont.
- Te csak ne beszélj, szívószálat kérsz a kakaóhoz, mikor csak egy hosszú keverőkanál járna!
- Persze, de én direkt a gyerek formát választottam, hogy megszeghessek egy-két szabályt. ...

Fotó: Fecher Ágnes

Hajógyár

A reggel olyan volt, mint egy százoldalas párbeszéd az Ulysses ből: dagályos és követhetetlen. Nem éppen az írói aszkézis megtestesítője, mint ahogy az sem vall túlzott önmérsékletre, amikor az ember mindenáron meg akarja lovagolni a tengert, és ennek érdekében hajókat épít.
A hajógyárnál nem volt lehangolóbb hely, és ezen az Ulysses re emlékeztető reggel csak tovább rontott. De ő mindenképpen oda akart menni, mert – ahogy a gőzölgő kávé fölött bevallotta – valami nagyon fontosat akart mutatni.  Csak azért egyeztem bele, mert álmosan az ember mindig engedékenyebb.
- Nézd – mutatatta boldogan a ködöt és a hajókat a kerítés mögül – hát nem gyönyörű?! És ez még csak a kezdett. Azt ...

Fotó: Aknay Csaba

A Napot a kertbe  

- Na mit szólsz Marika?
- Mihez, Jencikém?
- Elloptam a Napot a kedvedért.
- A Napot?
- Igen.
- Az én kedvemért?
- Igen. Örülsz? Szerintem szép lett. Jól mutat itt a komposzt és mosókonyha között.
- Jobban örültem volna, ha sikerül józanon hazaérned az ultizás után.
- Marika! Van még valami.
- Oda a segély.
- Nem. Sőt. Nyertem. És mindent neked adok. Tessék. A Feca meg a  Fityusz segélye, és itt van a Korda rokkantnyugdíja is.
- Remélem nem csaltál te ember.
- Nem. De azért mondd már. Tetszik?
- Micsoda?
- Hát a Nap?
- Nem értek én ehhez. Különben is kihűl az ebéd.
vi

                                                 ...

Fotó: Birtalan Zsolt

Valami alsó vagy valami felső állomás  

Ha erre indulok, ködbe veszek, ha arra, akkor a feledésbe. Ha egy helyben maradok csak egy szemcse leszek az idő alulexponált önarcképén. Eltévedtem? Kifáradtam? Unom? Kitől kérdezek? Kitől kérdezzek? Kitől? Ez lehet az a hely, ahová az emberek megbolondulni járnak. Az alvilág szívcsakrája, ahol nyugodtan elbaszhatok mindent, még ezt a pár perces sétát is. Nekem ezt elnézik a démonok, csak itt, csak most, csak azért is. Jobb lesz, ha elindulok. A tüdőm megtelt köddel és párával. Vonzóan hideg. Nem feledem, hogy van itt egy sziget, amit csakis én veszek körül meg minden más és az őrület. Viszont egyszerre sosem leszünk jelen.
vi

                            ...