Fotó: A Fehér Vera

Két grappa és három sör után Istennek képzelte magát, aki rájött: elcseszte a teremtést.  Tehát mindent törölni kell, hogy tiszta lappal kezdhesse újra.  Aztán megivott egy Unicumot, és akkor már négykézláb röhögött a transzcendens képzelgésein, és biztos volt benne: ő a gravitációs görbület a világegyetemben, és fekete lyukként elnyel mindent, mint mohó óriás. A mohó óriástól még jobban nevetett, és erre innia kellett egy kóser szilvapálinkát, aminek hatására letépte a ruháit, és felismerte: ő Szaturnusz, aki felzabálta a gyerekeit. Erre viszont elsírta magát, mert nincs szörnyűbb érzés, mint amikor valaki rájön: ő maga a saját utódainak gyilkosa. Innentől kezdve már csak önmagából ...

photo by morpho

Minden áron bújócskát akartak játszani. Egy baromi nagy téren. Próbáltam felkínálni helyette a mozit, a fagyit, a vidámparkot, a csocsót, az ugrálós izét, játszóházat, táncházat, horrort, gokartot, animációs filmet, Disneyt, Spielberget, Attenborough-t, Kudlikjulit, kiállítást, hajókázást, vattacukrot, állatsimogatót, embersimogatót, növénysimogatót, mekdonáldszot, ott egy kicsit hezitáltak, de mégsem. Mondom burgerking, de azt mondták az ugyanaz mint a mekdöni, mire én akkor legyen kóla is hozzá, de nem mert legyen bújócska. Jó. Legyen. Bújócska egy téren, ahol nincsen hová bújni. Ki lesz a hunyó? Én. Úgy kellett tennem, mintha nem látnám őket. Utálok úgy tenni. De ők nagyon szeretik.
vi

  ...

Fotó: A.Fehér Vera

Mint vadlovak a prérin úgy vágtatott. Mindig futásban volt, és prüszkölt mindenre, mint a szájába szorult zablára a kényeskedő paripa. Szüntelen arról beszélt, hogy a lelke csak félig ember. A másik fele állat. Így aztán alig szólt egy szót is, ha dühös lett kidobálta a ruháimat az ablakon és szinte mindenen fel tudott mérgelődni. Egy ilyen heves jelenet után ‒ úgy éjfél felé ‒ elviharzott otthonról egy szál flanelingben. Másnap azzal ébresztett , hogy van egy ló a konyhában, és ha lehet ezt ne tegyem tönkre, mint ahogy minden mással szoktam. Mikor csörgött a vekker, nem tudtam, vajon csak álmodtam-e az egészet, és még akkor sem gyanakodtam semmire, amikor láttam, hogy úgy alszik a padlón kiszorítva a ...

Fotó: Nagy Krisztián

- No mi az kisunokám, mi a baj?
- Elromlott egy kicsit, de már tudom…
- Add csak ide, jól megnézzük.
- A vezető gyűrű valahogy elpattant…
- Neeem. Nézd csak, ott van egy ilyen gyűrű, na az romlott el.
- Igen tudom, és arra gondoltam, hogy a kulcs…
- Azt hiszem tudom a megoldást, látod erről lefejtjük a kulcsokat, aztán oda felfűzzük ezt a gyűrűt és máris készen van.
- Kipróbálhatnám?
- Először én próbálom ki, hogy minden rendben van-e.
- Fogadtam volna rá csessze meg.
- Ha így beszélsz nem is kapod vissza.
hk

          --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -  

Már maga a szó hangzása is nem várt ...

Fotó: Birtalan Zsolt

A terv az volt: kimegy az Ellis Islandre. Nem sok meggyőződéssel alkotta meg ezt az elképzelést, de tartozott vele. Magának. Többek között. Már útközben felmerült benne, hogy szívesebben lődörögne minden különösebb cél nélkül. De erőt vett rajta valamiféle kötelességérzet, de az is lehet, a lelkiismerete szólalt meg.  A vége azt lett, hogy kifeküdt a napra az elrepülő sirályokat számolni. Ez később annyiban módosult, hogy lehunyt szemmel azt próbálta kitalálni: a fülsüketítő rikácsolásért hány madár is felelős. Ebbe egy kicsi bele is szunyókált. Álmában a Pannonia óvatosan behajózott a sziget kikötőjébe rajta izgatott emberek tömegével, akik alighogy meglátták a Szabadság-szobrot, rögtön ...

photo by morpho

A sivatagban szomjan lehet halni, a hegyekben elsodor a lavina, a tengerben fennáll a fulladás veszélye. Mindezzel együtt a Föld nevű bolygón paradicsomi állapotok uralkodnak. Biológiai értelemben persze. A biológia már pedig csuszamlós, mint víz áztatta homok apály idején. Ezért kell aládúcolni ezt az ingatag szerkezetet egy biztos lábakon álló fallal. A fal mindig mérhetetlenül lehangoló, ehhez képest már egy lavina is élmény. Így nem marad más, mint egy kicsit feldobni a hervasztó hangulatot. Erre a kínra csakis az evés adhat enyhet. Rántott hús kovászos uborkával. Azt amúgy kézzel esik a legjobban megenni, hiába erőlködik a civilizáció az evőeszközökkel. De mekkora az esélye annak, hogy sivatagi hőség ...

Fotó: Aknay Csaba

Azt gondolta, roppant vicces lesz a város szélén petrocellizni a lakókocsival. Hamar elterjed majd, hogyan lehet őt újra megtalálni. És így talán a haverok is jobban megértik, hogy mi az üzenet. Hogy nem kellenek felesleges körök. Ha nem akarnak kijönni az irodába, nem jönnek. Nélkülük nem lesz nehéz új életet kezdeni.
A csaja közölte, hogy szupercuki egy olyan helyre kiírni, hogy iroda, ahol az ablakból női fehérneműk lógnak, bömböl a zene, és kéznyújtásnyira van a természet.
Így aztán a csaj ment, az iroda maradt, de a harisnyát kabalából kint hagyta. A zene most is szól, a fák pedig susogva bólogatnak a ritmusra. A haverok elmaradtak, de az iroda jól megy.
pihe

      ...

Fotó: Nagy Krisztián

Jean Mermoz  

- Amikor zuhan a gép – mondta a férfi, miközben lassan fújta ki a füstöt – az ember önmaga legjobb barátja lesz.
Mélységes csend honolt. A cigaretta és a kávé illata egybefonódva alkottak fanyar illatot.  Még egy kővér mókus is megállt elgondolkodva a tölgyfán, hiszen a zuhanással kapcsolatban neki is voltak tapasztalatai.  Igaz, ő ilyenkor a pokolba kívánta az összes hülye magas fát, a nehézségek árán megszerezhető finom falatokat valamint az ostoba, dagadt és falánk mókusokat – aki a baleset pillanatában éppen ő volt. Ezt semmiképpen sem lehetne egy szép barátság kezdetének nevezni.
- Jean Mermoz gépe egyszerűen eltűnt - magyarázta a férfi, aki semmi pénzért nem nézett volna a ...

Fotó: Birtalan Zsolt

A tengerész vagy horgonnyal álmodik, vagy sirállyal. Előfordul, hogy nem tud dönteni a kettő közt, de akkor feldob egy csákányt, aztán valami majd csak kiesik belőle. A tengerész igazán csak akkor kerül bajba, ha mindez csak árnyéka önmagának. Nagyon vágyódik vissza valamihez, ami már biztosan nem lesz úgy, ahogy volt, mert nem lesz az már sehogy se, de pont ettől baromi jó az egész. Mert legalább a nosztalgikus feeling az megvan, meg persze a sirály és a horgony. Amikor még gyerek volt, utálta az egészet. Gyűlölte a sirályszart vakarni a fedélzetről és rühellte felhúzni azt a kibaszott nehéz horgonyt. Sok minden megváltozott azóta, de soha nem fogja megérteni, hogy miért szépül meg a múlt és miért szar mindig ...

photo by morpho

Okos emberek azt mondják, hogy valójában már akkor eldöntöttünk egy cselekvést, mielőtt az tudatosul bennünk. Úgy érzed, még a mozdulat előtt vagy, gondolkozol rajta, körbejárod a lehetőségeket, mérlegre teszel ezt azt, hümmögve vizsgálod, de valójában már eldöntetett. És nem lehet becsapni azt, aki kesztyűbábként mozgat téged belülről, mert a csel cselének a cselét is ismeri. Ha valaki kívülről, a döntés valódi pillanatában észlelné a másik szándékát, a köztes időben még korrigálhatna a dolgokon. Vezethetné Staufenberg kezét, hogy az aktatáskát egy kicsivel jobb helyre tegye, a mérnök még egyszer ránézne arra a tömítőgyűrűre mielőtt fellőnék a Challengert, megakadályozhatná, hogy a srác mégis ...